Május 13., hétfő
Hiába volt rendkívül fárasztó a tegnapi hazaút Belgiumból, éjszaka egyszerűen nem tudtam elaludni… először a gyomorsav nem hagyott nyugodni (hello, rendszertelen túlevés utazás közben), aztán mikor az végre elmúlt és elaludtam volna, akkor meg a Kicsi sírt fel fél egykor, hogy hol van apa és amúgy is, ő vizet kér.
Zombiként trappoltam ki neki vízért a konyhába – hogy ötkor meg Ninus kérjen enni. Mindennek folyományaképpen férj fél hetes keltegetésekor pokolian fáradt voltam, minden csontom fájt és egyszerűen húzott vissza az ágy.
De nem csak én voltam ilyen állapotban, hanem a gyerekek is: szokásuktól eltérően fél nyolckor még egyikük se jelentkezett, mert mind horpasztott.
“Nyolcvanötödik rész – Hogy jön össze a wc-deszka és a planetárium?” bejegyzéshez 8 hozzászólás