Nyolcvanegyedik rész – Egy kis dráma nélkül nem is lenne az igazi az otthonlét

Április 27., szombat

Hét óra környékén arra ébredtem fel, hogy egy picike kis pizsamás alak érkezett a szobámba, aki megállt az ágyam mellett, és szemrehányóan azt mondta:

– Anya, hol voltál??? Miért nem jöttél?

– Jöttem mókuskám, ott voltam nálad – mondtam neki az igazsághoz híven – csak aztán Nina sírt az éjszaka, és át kellett mennem hozzá. Gyere, bújj ide hozzám – tettem hozzá békítően.

– Jó – mondta, és bebújt mellém a takaró alá.

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.
Shadow

Szerző: Shadow

Az oldal fenntartója és egyben szerkesztője, írója.

59 thoughts on "Nyolcvanegyedik rész – Egy kis dráma nélkül nem is lenne az igazi az otthonlét"

Vélemény, hozzászólás?