Április 19. péntek
A kimerítő, 17 órás kocsiút után végül éjfélkor feküdtem le – hogy hajnali háromkor Nina sírására ébredjek. Azt hittem, összeesek a fáradtságtól… nem volt erőm hozzá, hogy tutujgassam, így – jobb ötletem nem lévén – lecsattogtam a konyhába, csináltam neki egy adag tápszert, és megetettem, remélve, hogy ez visszaaltatja. Bejött.
Legközelebb hat után kelt fel (és én is) a Középső köhögésére és a Kicsi beszédére. Ő kelt a legkorábban – de fél hét előtt már mind a hatan lent ültünk a nappaliban. Nem mondhatnám, hogy nagyon ki voltunk pihenve… mindenkin látszott, hogy fáradt és ennek megfelelően kellőképpen ingerlékeny is. Egyedül a Kicsi mondta nekem lelkesen, hogy “én nagyon jól kialudtam magam, mert jóóó nagyot aludtam”. Igaz, tényleg ő aludta hatunk közül a legtöbbet – de az se volt több, mint 8-9 óra, a szokásos 10-11 helyett.
“Hetvenkilencedik rész – Megvolt az első igazi stúdiós fotózásom” bejegyzéshez 42 hozzászólás