Április 8., hétfő
– Apaaaa! Apaaa! – ébredtem reggel fél nyolckor a Kicsire.
Kellett pár perc, míg összeszedtem magam… álmomban egy nagyon régi, párizsi lakásban jártam, amit nagyon szerettem volna megvenni magunknak, és aztán felújítani… helyiségről helyiségre jártam benne, és már láttam is magam előtt, hol kell falat átrakni, hol milyen új funkciója lesz a szobáknak és oda milyen bútorok kellenek majd… álombeli férjnek is lelkesen magyaráztam az elképzeléseimet – de ő csak olyan uncsi dolgokkal tudott foglalkozni akkor is, mint a vízszerelés, meg a sopánkodás, hogy mennyi munka lesz leverni a csempét… pont úgy, mintha csak az életbeli férj lett volna.
Annyira valósághű álom volt, hogy szinte még a lakás kissé dohos szagát is érezni véltem az orromban, mikor magamhoz tértem.
Hú, ezt a sütisdobozt a huszadik másodpercben vertem volna agyon valami keménnyel. Én tuti nem lennék hajlandó egy fedél alatt tartózkodni vele.
Kár, hogy nem sikerült jól az erdei iskola, biztos csodás helyen voltak.
:DD Idén 9 éve, hogy megkaptuk… a Nagy keresztelőjére hozta valaki, már meg nem mondom ki, de az biztos, hogy nem két fillér volt. Végigszenvedtük vele, aztán a Középsővel, majd “kölcsönadtuk” a sógornőméknek – de ők visszapattintották, mikor a Kicsi volt ebben a korban. Szóval most negyedszerre dúdolgatjuk 0-24 a dallamokat vele együtt… az ember agya egy idő után kiég 😀 Főleg, mikor azt mondja: “Szeretem a sütit – Áááj LÁV Kukiii” 😛
Csavarhúzó és elem ki. Miért kell tudnia a gyereknek, hogy ez tud zenélni is??!!
Nekûnk pont ilyen nem volt, de ebből a szériából volt játszós asztalunk, pici gyerek asztal, rajta millió dombbal, tárcsával, mifenével ami mind hangot adott/zenélt. Elég hamar kikerült belőle az elem 😀
Aztán volt a beszélö kutya, a mancsàt meg a hasát kellett nyomkodni. Az akkor vesztette el a hangjàt örôkre, amikor egyszer az éjszaka közepén, minden interakció nélkül elkezdett beszélni. Persze mi aznap este horror filmet néztünk, és amikor már lekapcsoltuk, feküdtünk a sötétben, félàlomban, akkor halljuk a sötét nappalibôl, hogy : Làtlak, gyerek jàtszani. Nem kicsit szartunk be. Azonnal elem ki, soha többet nem beszélhetett 😀
Azóta megfogadtam, hogy soha nem adok zenélö játékot ajándékba. Egy baráttól egyszer kapott a tûzolótóautó rajongó lányom egy elemes, víjjogó tûzolótóautót, azóta se bocsájtottam meg neki 😀
Jaj, beszélő kutya ( neki a magyar hangja tök kedves amugy, engem speciel nem zavart) és társai, kismiska a vijjogó rendőrautó tűzoltó és társaihoz képest. A legszornyűbb amúgy egy zenélő és a zene utemere ” tancolo” kis mozdony volt. Brutal hangos volt, tülkölt mint a vonat, basszus, meg a gyerek is frászt kapott tőle. Na, abból azonnal kikerult az elem.
Fisher price-os? Nekünk is van egy ilyen éneklős vonat, de nem mozog (már), csak énekelget.
VISZONT, ezek a hülye vijjogós rendőrszirénás izék… sógoroméktől tavaly nyáron megkaptuk “ajándékba” a Kicsinél egy évvel se nagyobb unokatesó futóbiciklijét, mondván: nekik már nem kell, mert kinőtte. Namost a sógorom szerzett valahonnan egy ilyen szirénát kék-piros villogóval, és ezt valahogy ráapplikálta a biciklire, és egy gombbal lehet nyomkodni. Olyan hangja van, hogy nem hiszed el…. mintha az agyadat hasogatnák, mikor meghallod (és rohadt hangos is). A Kicsi, miután megkapta nyilván két hétig egész nap ezt nyomkodta…. már az első fél napnál mondtam férjnek, h szedje ki belőle az elemet, vagy csináljon valamit, de nem lehet, mert nem elemes! Én csak azt nem értem, ők hogy bírták ki ezt a hangot egy évig…
Mi most kaptunk ajándékba egy elektromos gyerek autót tesómtól. Beül a gyerek, a kormánnyal irányít, miközben ezerrel szól az igazi vásári tüctüc. Mentünk pár kört a környező utcákban, hát kinéztek páran, hogy megjöttek a cigányok, vagy mi van.🤣
🤣🤣🤣 Ó igen, a vásári tücc-tücc-t játszó játék mobiltelefonokról/rádiókról/járművekről/kis bizbaszokról még szót sem ejtettünk, pedig tapasztalatom szerint épp ezek azok, amiket a gyerekek a legjobban szeretnek 😀
Igen. Pont most könyörgött ki a gyerek egy vursliban egy villogó- gyorsan pörgő- tolatgató-rengeteg diszkófényes K-Pop (Momoland) dallamokat üvöltő rendőrautót. Sztem kb 2 hétig fogja bírni, mint a tavalyi diszkós rendőrautója, viszont tegnap este már én is elismeréssel néztem, hogy végül is nem is olyan szar ez, pszichedelikus, ahogy pörög, jó a fény, jó a zene…🤣🤷♀️
Hát ennyi 😀 Nem véletlen örvendenek ekkora népszerűségnek ezek a cuccok 😉 Az én gyerekkoromban K-pop-ot még nem játszottak, de mai napig emlékszem, mikor öcsém kikönyörögte a játék mobiltelefont a búcsúban, valamelyik rokon meg megvette neki, és utána egész nyáron hallgathattuk azt az ominózus telefoncsörgést meg mindenféle dallamokat, attól függően, hogy melyik gombot nyomta meg 😀 Élmény volt
Szeretnének ha lenne nekik. De, nincs. Férj még az elején leszögezte, hogy ezek nem fejlesztenek, úgyhogy csak és kizárólag olyat kaphatnak, amihez kell valamit csinálni, hogy hangot adjon és vagy villogjon. Sőt mellékhatásként nem is megy az agyunkra semmi.
Ezt be is tartottuk, sőt egy robotkutyát kénytelen kelletlen vissza is adott az anyjának, hogy vigye haza.
Ilyenkor áldásos az az 1000 km, így talán ez az egyetlen dolog, amit tényleg betartottuk 100 %-osan.
Most kapott Tiptoi könyvet, de azt nem ebbe a kategóriába sorolnám.
Még csak nem is hallottam erről a tiptoi-ról, úgy kellett rákeresnem 😀 De mintha rémlene, hogy gyerekkoromban nekem is volt valami ilyesmi. Könyvem is volt hozzá, de ha most ezt nem írod le, soha eszembe se jut 😀
Mindenféle elektromos kütyüt kért születésnapra: telefon, Tablet, Laptop….
Persze persze, egy 6 évesnek… Ha-ha.
Na erre kapott ilyen könyvet, rajzoló padot, de tényleg nagyon buta, csak rajzol, meg töröl. Csak hogy legyen neki valami elektromos, amivel mi is egyetértünk.
Nekem gyerekként biztosan nem volt ilyenem.
Én már az első ilyen csetresznél megfogadtam, hogy zenélő játékot ajándékba soha nem viszek 😀 Borzalmasan idegesítő, nekünk is volt olyan, ami “véletlenül” elromlott… de a helyzet az, hogy ezek a zenélő bizbaszok legalább egy kis időre lefoglalják a gyerekeket, és ezért nem veszem ki az elemet ebből a cookie jar-ból se, mert különben csak egy néma formabedobó, és az bizony nem annyira érdekli a gyereket. Nina mondjuk pont lelkesen dobálná bele a formákat, csak nem tudja még, hogy melyiket melyikbe kell, és ez nagyon frusztrálja 😛 De sokszor 5-10 perc sírásmentes nyugalmat adott már ez a szerencsétlen zenélő izé :S
Bocsi, vinnyogva röhögök a kutyás sztorin… állati :-))))
És igen, mi sem állhatjuk a beszélő, sípoló, szirénázó izéket…
Kiderült már azóta, hogy mi volt a baj az erdei táborban? Milyen nagy lelkesedéssel ment, biztos történt valami.
Nina annyira gyönyörű, öröm ránézni. ❤️
❤️
Nem, nem mondta el azóta sem… szerintem amúgy nagy “baj” nem történhetett, mert az talán már kiderült volna, inkább csak többet várt, mint amennyit adott + zavarta, hogy az öccse ennyire nem érdeklődik az iránt, hogy neki milyen volt ott.
Múlt héten hazahozta az ott készített kis “naplóját” – minden gyerek kapott egy A4-es, előre összefűzött ki füzetet, amibe a feladatok mellett mindkét nap kellett írni összefoglalót a napról. Elolvastam, miket írt, azt első napnál csak annyit, h megérkeztünk, a másodiknál azt, hogy “jobb, mint az első”. Vagyis az első nap lehetett a csalódást keltő…beszélgettünk azóta is róla, pl a füzetke kapcsán is, alapvetően azt mondja, hogy nem volt rossz, de annyira jó sem.
Akkor lehet, hogy csak többet képzelt bele, mint ami volt végül. Lehet, hogy még kicsi ehhez, és fura volt a többiekkel lennie éjszakára is nélkületek meg a tesói nélkül. ❤️
Lehet… egyelőre ennél többet nem árult el. Lehet, hogy egyszer, mikor nem is számítok rá, akkor majd kiböki… mindkét nagyom ezt csinálja. Mikor már a feledés homályába merülnének bizonyos dolgok, akkor elkezdik, hogy “anya, emlékszel mikor ez meg az volt?” és AKKOR nekiállnak mesélni 🙂 Végülis, jobb később, mint soha 😉
Elég valószínű, hogy csak többet várt, mert ti is meseltetek a tietekről, s persze mikor nosztalgiazik az ember, akkor felertekelődik, valahogy érdekesebbnek tűnik, mint amilyen tenylegesen volt.
Máig emlékszem az első szülők nélküli, nem otthon töltött szilveszteri bulimra. 15 voltam. Annyira vártam, a hajamat is besutottem loknisra, hetekig terveztem, mit vegyek fel, kis szempillaspiral, szajfeny, stb. Aztán mikor vége lett akkor csak így nézegettem, hogy ennyi? Nem tudom mit vártam, talán a tévében/ karacsonyi romkomokban látott euforiat, vagy nem tudom. Pedig nem éreztem rosszul magam, de valahogy nem volt olyan fantasztikus, mint amennyire én készültem. 🙂
Jaaj ezt én is annyira ismerem 😀 Nyolcadik végén meghívott minket az egyik osztálytársam “buliba” magukhoz. Nagyon készültem… sminket ugyan nem tettem, de a hajamat én is megcsináltam, a legszebbnek és legdögösebbnek tartott ruhámat vettem fel, ami miniszoknya volt, de egy nyomtatott fátyol anyagú hosszú szoknya volt felette, stb. Minimálisan is arra számítottam, hogy ez lesz Életem Nagy Estéje… aztán odamentünk, összesen öt lány, öt fiú, majd nekiálltunk társasjátékozni a nappali közepén, miközben az öt fiú arról a filmről beszélgetett, amit pár nappal korábban láttak a moziban :// Hát mit mondjak… elég kiábrándító volt 😀
A klasszikus sütifaló bödönke. 🙂 2005-ben, amikor a nagyobbik unokahugom született, a Pampers pelenkák vonalkódjainak gyűjtésével lehetett ezekhez “ingyen” hozzájutni, persze a tesómék be is szerezték. De az akkori példány még nem tudott angolul, még annyit se, hogy cookie. A dallam ugyanez volt, de a szöveg kicsit más. 2013-ban a kisebb születésekor meg ajándékbank kaptak valakitől egy olyat, ami nektek is van. Így ők 2 bödönkével élték túl a kisbaba kort. De az eltérő szöveg miatt duettetzni nem tudtak. 😀
:DDD Duettezni, sírok! Igen, mi 2015-ben kaptunk a miénket… hillarious, ahogy az angolok mondják, és persze már az egész család fejből tudja a szövegeket, amiket énekel 😀