Hetvenkettedik rész – Rég voltunk az ügyeleten, épp itt volt az ideje megjárni

Március 18., hétfő

Nem mondhatnám, hogy férjnek jól indult ez a nap…. kezdődött ott, hogy a Középső bepisilt.

Idejét se tudom, mikor volt ilyen utoljára. Most viszont hajnali ötkor átjött a szobánkba, ahol közölte az apjával a nyilvánvalót. Mivel én annyira fáradt voltam, hogy nem ébredtem fel az érkezésére sem, az apja intézkedett helyettem, aki – miután átöltöztette és befektette az ágyunkba a maga helyére (amit én szintén észre se vettem) – magunkra hagyott minket.

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.
Shadow

Szerző: Shadow

Az oldal fenntartója és egyben szerkesztője, írója.

“Hetvenkettedik rész – Rég voltunk az ügyeleten, épp itt volt az ideje megjárni” bejegyzéshez 12 hozzászólás

      1. De, ez volt a következő, amire én is gondoltam. Mondtam is a gyerekorvosnak, hogy ki kéne próbálni, és jóvá is hagyta. Szóval most kezdjük a tejmentes étrendet… már amennyire lehet, mert a bölcsiben kötelezően kapja a joghurtot, tápszert. szóval nem sok értelme van így. Egyébként most már nincs ez, és sokat javult, szóval én reménykedem, hogy ő nem allergiás, “csak” rossz periódusa volt. De erről a következő részben lesz még szó 😀

        Itt szeretnék elnézést kérni mindenkitől, hogy megint (még mindig) ennyire le vagyok maradva, de mindig, szó szerint MINDIG van valami… ne haragudjatok! 🙏🙏

    1. Nem. Nem normális. Én azt hittem – és sok esetben így is volt – hogy csak a köhögés ingerli annyira, hogy folyton visszahányja a tápszert. Mert miután folyton fájt a torka és nőttek a fogai, nem igazán evett szilárdat, pürét se, ezért folyton tápszert kapott – és amint jött a csillapíthatatlan köhögés, visszahányta a folyadékot. Fogyott is akkoriban egy keveset.
      Voltam vele többször is orvosnál, és azért is voltam ideges, hogy nem csinálnak vele semmit, hanem csak rámondják, hogy “sajnos ez a bronchitis ez ilyen, majd elmúlik, de tarthat akár hónapokig is”, miközben ő meg szenved ennek a hatásaitól.

  1. Ez a hét is eseménydúsan telt el Nálatok! 🙂

    Mi hányós gyereknél mindig tartunk egy tálat közvetlen az ágy mellett, és akkor egyrészt nem kell rohanni, másrészt pedig minimálisat kell csak takarítani (leginkább csak magát a tálat).

    1. A nagyoknál nálunk is lavór van, de ő még túl kicsi volt hozzá, hogy abba irányítsa… én az apja helyében a kád fölé tartottam volna inkább, de ő a folyosót választotta (gondolom azért, mert a kád messzebb volt a szobájától, mint a folyosó).

  2. Nina tenyleg egy cukorfalat!❤️

    Feletek van chiropractor? ( nem csontkovacs) Tudom, hogy Europaban nem olyan ismert es nepszeru, mint itt Amerikaban, de talan erdemes lenne a ferjednek kiprobalni, hatha hasznalna neki, nagyon jo tapasztalataim vannak gerincproblemakkal kapcsolatban.

      1. Sztem lehet, sógorom kb mar menni nem bírt es ez hozta helyre!

        Amúgy milyen érdekes ez a heg naptejjel valo kenegetese, nekem a nyaki műtétem utan nem mondták, de tok jogos! Sajnos magamtól nem is jutott eszembe ☹️
        Nagyon menő h varrás közben nezhetett mesét! A BA posztod alatti eü helyzetnel ez is egy (ugyan apróság) de megis fontos megemloteni!
        Itt en is voltam olyan kórházban ahol minden agyhoz tartozott egy tablet, radioval, tvvel sőt kozmetikai tükör! Funkcioval. Férjemmel azon röhögtünk, Mo-n egy ilyen hány napig lenne meg (arról nem beszélve h 20x annyiért szereltetne be M. L. CÉGE mint amennyibe ténylegesen kerülne) 😊

        1. Na, írtam egy hosszút, és rossz gombra nyomtam, aztán elszállt :SSSS Szóval először is: kend a naptejjel a hegedet, akkor is, ha nem friss, mert tényleg szebb lesz 🙂

          Másodszor pedig: igen, ezek az “apróságok” annyira sokat számítanak mind a betegnek, mind a hozzátartozónak. Érzed belőle, hogy tényleg mindenki azon van, hogy a lehetőségekhez képest a legjobban érezd magad. És bár a ba-s posztnak eredetileg nem az lett volna a célja, hogy a magyar eü helyzetén siránkozzunk, de Murmurka elvitte ebbe az irányba :S Mindenesetre ordító a különbség… anyósom most ősszel volt egy elismert Bp-i kórházban (nem a Jánosban, hanem a SOTE valamelyik osztályán), és konkrétan elküldte apóst, h vegyen egy wc-deszkát, mert a hatágyas kórteremhez tartozó wc-n semmi nem volt. Ez volt a búcsúajándéka is, mikor egy hét után elengedték: otthagyta a deszkát :SSS

        1. Osteo-hoz járunk itt kint is, mert két utcára tőlünk rendel egy jó. Sajnos ő már nem tud vele mit kezdeni, amit lehetett, azt megtett érte… de a kiropraktőrt most lenyomoztam, van, és kérek is hozzá majd időpontot 🙂

    Vélemény, hozzászólás?