Február 24, szombat
A leesést követő éjszakán kétóránként keltem az ébresztő hangjára. Előre beállítottam magamnak a leghalkabb csörgést, ami csak létezik, így tudtam úgy csekkolni, hogy van a baba, hogy senki más ne ébredjen fel. A baba se… én ugyanis nem ébresztgettem kétóránként, ahogy a telefonban tanácsolták, mert kegyetlenségnek éreztem volna, hogy még ezzel is kínozzam a hullafáradt gyereket – viszont minden alkalommal felkeltem, odamentem hozzá és a telefon fényénél tüzetesen csekkoltam, nem vérzik-e, lélelgzik-e rendesen, jól veszi-e a levegőt, és nem-e lázas. Szerencsére egyik sem volt.
Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.
“Hatvanhatodik rész – “Ha nem tetszik, el is mehetek!”” bejegyzéshez 48 hozzászólás