Január 27., szombat
Péntek este, mikor mindenki lefeküdt, nekiálltam a naplóírásnak. Éjfél utánig írtam és fél egy is elmúlt, mire én is aludni mentem.
Alig negyven perc szendergés után Ninára ébredtem. Férjnek megint fájt a lába meg a gerince, úgyhogy én mentem be hozzá. Lázasnak tűnt… adtam neki lázcsillapítót. De nagyon szörcsögött is, és nem kapott rendesen levegőt.
Mivel a Kicsivel aludt egy szobában, ott nem tudtam leszívni az orrát – de a nappaliba se tudtam kicigölni az orrszívót, mert addigra meg férj telepedett át oda aludni. Végül, hogy senkit se ébresszek fel, inkább belecseppentettem az orrába – de ez meg lassan hatott és sírt is tőle, úgyhogy kézbe vettem, aztán magamhoz ölelve ringattam…hajnali egytől egészen kettő utánig.
“Hatvanadik rész – Nehéz az élet a kiskamaszokkal – hát még ha kettő is van belőlük” bejegyzéshez 8 hozzászólás