Január 22., hétfő
Az éjszakai ramazuri után más már nem történt, csendben és nyugalomban aludt a család minden tagja egészen 6:15-ig, mikoris Nina enni kért. Utána persze már nem aludt vissza, ami miatt 6:40-kor a Kicsi is végleg felébredt. Sírt, hogy éhes a pocakja, úgyhogy kidöcögtünk megetetni.
Mézes kalácsot kért. Kettőt. Mikor megkapta, akkor meg azért sírt, hogy nem tud enni, mert fáj a bobója (tegnap elesett és egy minimális, fél centis kis horzsolás lett az alsó ajka és az álla között). Sóhajtva kezembe fogtam hát a mézes kalácsot és nekiálltam falatonként etetni vele, miközben arra gondoltam, hogy kevés dolog van, amit jobban utálok a mézes kalácsnál… mindegy, mennyire próbál vigyázni az ember, utána a fél ház ragadni fog tőle. Most is: bár csak két ujjal csippentettem fel a kalácsot, már a fél kezem mézes volt (pedig nem folyt), és emellé a Kicsi keze, a ruhája egy része, az asztal és a fél fején a haj. Hogy mitől? Rejtély.
Oh de irigyellek a szauna miatt! Az infra jo választás, a finnt csak beszerelik de nem használják 😊 anno mi is ugy terveztük lent h lesz, de aztan elmaradt, most meg már nem bírnám, meg félő hiaba szeretem egy idő után úgysem használnánk ki (arrol nem beszelve, h ez nekem végképp gyerekmentes program, ha otthon vannak úgyis csak idegesitenenek közben) lehet esetleg ha ok mar nem otthon elnek😊
Jo h ilyen gyakran tudsz posztolni gyorsabban telik az uncsi munkaidom🤣
Haha, szóval ennyi uncsi? 😀 Most már tényleg megelégeltem, hogy ennyire le vagyok maradva, úgyhogy felszívtam magam, és éjjel-nappal írok, hogy behozzam a lemaradásom 😀 Persze így is hetekbe telik majd… főleg, hogy megint beteg a baba, rohangászhatok vele orvoshoz, stb és beteg gyerek mellett írni se igazán lehet. Annyi előnyöm azért van, hogy a január-februári posztok már sokkal jobban meg vannak írva, mint az előzőek, amik kb pár vázlatpontból álltak, így kevesebb velük a munka.
A szauna abszolút gyerekmentes elfoglaltság nekünk is, úgyhogy főleg akkor használjuk, ha a gyerekek nincsenek láb alatt (vagyis este, fektetés után, nagy ritkán napközben, ha csak Nina van itthon és alszik). Levisszük magunkkal a bébiőrt, és akkor ha baj van, halljuk, fel is tudunk jönni (de eddig csak kétszer fordult elő ilyen). Viszont tök jól kialakult, hogy lehetőség szerint mindig kettesben megyünk, és ez lett a mi közös időnk… csak beszélgetünk lent a sötétben mindenféléről.. olyan, mint egy minirandi 😀
A kihasználástól én is félek, de ebben a náthás takonykóros időben szerintem nem egy betegségtől óvott már meg minket + a fogyás miatt is előtérben van egyelőre 😉 Hogy később mi lesz, azt nem tudom, de ahogy írtam, a férjem nagy szaunabolond, egész életében vágyott rá, hogy legyen neki egy, szóval ha rajta múlik, nem kerül a süllyesztőbe 😀
Ja, a munkám uncsi, nem a posztjaid😊
Tudom, h sokan tudnak otthoni tevékenységeket beiktatni, nekem nem jön össze (ami vszínű abból fakad, hha végre alszanak, nekem mar csak olvasni / netflixezni van erőm… Miota ujra dolgozom, nem ultem meg a masszazsfotelben (pedig barmelyik szipi szupi masszornel ezerszer jobb cucc) mert este mar nincs kedvem hozzá, napközben meg konkrétan semmire nimcs időm.. Jo anyakent nyilvan azokhoz nem, ami engem kikapcsolna😊😊
Kivancsi leszek hogyan alakul majd a saját vállalkozás, remélem gyoraan beindul majd.
Azt megkerdezhetem, milyen autót vettetek?
Hááá, a vállalkozásnak még közelében sem vagyok… egyelőre a munkaügyi hivatalt hajtom, mert – surprise! -elkeverték a dossziémat, és ennélfogva semilyen rendszerben nem szerepeltem náluk, vagyis munkanélkülit sem kaptam, meg semmit, SŐT, még a biztosításunk is majdnem elveszett miattuk. Szóval a francia bürokrácia mindig gondoskodik róla, hogy ne unatkozzam, és nehogy végre érdemben is tudjak haladni a dolgaimmal :S De azért meglesz az, csak kb jövő februárra tervezem igazán beindítani. Addig meg marad az építkezés: honlap készítés, social, portfólia fotózás, ilyesmik.
Ezt a “semmihez nincs erőm már, mire lefekszenek” annyira megértem… én is így vagyok vele, úgyhogy olyankor marad a szauna, ahol ücsörögni kell, vagy az írás 😀
Persze, nem titok, egy bmw kettes szériás hétülésest vettünk. Tudom, fancy-n hangzik h bmw, de valójában nem akkora szám… megnéztünk sok renault,citroen,peugeout, vw és seat alhambrát is (kb ezek azok a márkák, akik gyártanak hétüléses kocsit), de ár-értékben ez volt a legjobb. ÉS ami egy vicc, több benne a hely, mint a fent felsoroltak bármelyikében. Egyedül a seat alhambra v a vw sharan lehetett volna még jó, de azok annyira drágák voltak, hogy nem tudtuk megvenni. Maradt tehát ez, 5000 euróval olcsóbban 😉
Oh hat ez nagyon hiányzott gondolom…
Az jo valasztas, vannak tularazott tipusok, de nemet autok közül az tenyleg jo, ár-érték arányban.
En is alig varom mar h ket autónk legyen, talán már nem sok idő, pedig mi csak négyen vagyunk.. De igy is annyi a teendő h meg igy is komoly szervezest igényel.. Csak szólok, Ti nem laktok falun, ahol ennyi minden van gyalogos távra, az nekem mar világváros 😊 mi falun lakunk itt nincs mas opció csak autó, hiaba van minden lényeges 5 km-es körön belül..
A bicaj is csak eleg edzetteknek opció mert dimbes-dombos a vidék hat marad az autó.. Evvan, itt mer generációk óta erre vannak berendezkedve, vmivel a sok német autosceget is nyeresegesse kell tenni 😊
Igen, én is így gondolom 🙂 Most két majdnem ugyanolyan kocsink van, mindenkinek ugyanaz a helye és nagyjából kényelmesen el is férünk 😀 A gyerekek is mindig csak annyit kérdeznek, hogy anya vagy apa kocsijával menjünk? 😉
Amúgy a mi falunk az tényleg falu(ból nőtte ki magát alvóvárossá) volt egyszer… tök cukin megmaradt az egykori központja a templommal, városházával, üzletekkel – aztán az elmúlt 30 évben köréépült egy csupa kertesházas rész, a lakosság meg felduzzadt 15 ezerre. Az a jó, hogy közel van a nagyváros, és így egyszerre vidék is meg nem is 😊 Itt is dimbes-dombos amúgy, de én tényleg arra gyúrok, hogy ha bejön a jó idő, akkor Ninával bicajra pattanunk, és megyünk edzeni 😀
Kornélról az a videó valami zseniális. Übercuki, ahogy magyaráz. Bár én a felét sem értem annak, amit mond. 🤣
Képzeld! Most egyedül vagyok itthon (Párom már külföldön), úgyhogy nekiálltam BA-n a naplóidat újra elolvasni. Így teljesen más értelmet nyert a szülőszobán az elszólásod arról, hogy legközelebb visztek kávét. 🤣 Meg amikor Férjed mondta, hogy neki Kornéllal lett teljes a család, és írtad, hogy neked nem, és érezted, hogy még hiányzik valaki. 🥰 Vicces volt most olvasni ezeket a részeket. 😁
:DDD A gonoszokról magyaráz, meg hogy az egyiknek hosszabb a lába. Sajnos néha elfordul, és akkor kevésbé érteni.
Amúgy őszintén mondom, hogy amikor a “legközelebb hozunk kávét is” kicsúszott a számon, még fogalmam se volt róla, hogy tényleg lesz legközelebb, ezt csak a mindig mindenre készülj fel anyuka-agyam mondatta velem akkor 😀 De tény, hogy később, mikor arról írtam, hogy ha körbenézek az asztalnál vacsora közben, mindig csak azt az egy üres széket látom, akkor én már éreztem, hogy nem teljes a kép, és nagyon hiányzik onnan valaki. Hála az égnek, hogy azóta már itt van velünk a hiányzó kis láncszem 🙂 Ma este, mikor körbenéztem, és ott ültek mind a négyen, boldogan vigyorogva és egymást ugratva, míg Nina is velük rötyörészett, végre teljes volt a kép és nekem se volt hiányérzetem 💖
Ilyen gyorsan ki is ment? És hogy bírod? Tudod már, mikor mész utána? Vagy ő jön haza nemsokára? Nem semmi, hogy így nekivágtatok… kitartást!!! 🤞💝
Azért ez szuper érzés lehet, hogy érzed a teljességet. Jó lehet így ott ülni az asztalnál. ❤️ Emlékszem, mikor olvastam ezeket, meghökkentem, hogy ezt érzed közvetlenül a szülés után. Most viszont meg annyira egyértelmű tényleg, hogy Nina még hiányzott a családotokból. ❤️
Igen, nagyjából egy hét telt el a pályázata és az indulás között. Annyira egyértelművé tette, hogy ez az utunk. 2 hét múlva kimegyek hozzá 6 napra, szétnézek, keresgélek. Szerencsémre német nyelvterületre ment, és németül beszélek. Május elején jön haza, a terv az, hogy vagy akkor, vagy június elején már megyek ki vele. Többet nem bírunk ki egymás nélkül, így is kemény.
A legszuperebb érzés a világon 🥰 És nem túlzás, mikor ezt mondom. Annyira szépek és elevenek voltak… nekem már csak így teljes az életem. Nehéz lesz őket elengedni egyszer…
Igen, nekem is annyira fura érzés volt, hogy itt van a kisbabám, akit imádok, és akit annyira vártam – és amellett, hogy túlcsordul miatta a szívem, valahogy van bennem egy olyan üresség is mellette, hogy valaki még mindig hiányzik. Ahhoz tudnám hasonlítani, mikor a szülinapi bulidban mindenki ott van, aki számít, akit szeretsz, és tök jól is érzed magad, de közben egyre csak az ajtót lesed, hogy mikor jön már a Nagy Ő…
Ez nagyon durva, hogy egyetlen hét alatt le is zongoráztak neki mindent, és el is indulhatott. Nem hagytak neki túl sok időt…Hogy viselted? És a gyerekek? Drukkolok, hogy találj valamit – de szerintem ha nem találsz, akkor is indulj neki, majd kint jobban ráérsz a munkakereséssel is foglalkozni. Úgyis kell hozzá német telefon, stb. Nálunk is úgy volt, hogy én április közepén jöttem ki, férj júni elején egy hétre, hogy albit keressünk (oké, közben én is hazamentem májusban az esküvőnkre), aztán július elején költözött ki véglegesen. Munkája csak novembertől lett.. de már így is nehéz volt külön. Szóval maximálisan támogatom, hogy menj ki… esetleg az otthoni munkáid közül nem tudsz párat távmunkában csinálni, míg nem találsz kint? Nagyon drukkolok!
Büszke lehetsz rájuk, gyönyörű gyerekek. ❤️ Remélem, hogy egyszer én is megtapssztalom ezt. Ezért is indultunk el külföldre, mert itthon annyi stressz ér, hogy kizárt, hogy így neveljem fel. 🥺
A gyerekek jól bírják, egyébként sem kötődő fajták, inkább Párom szenved a hiányuktól, ő keresi jobban őket.
Én meg nem viselem túl jól, meg nyilván ő sem, hogy én nem vagyok. Legkésőbb június elején megyek utána, aztán meglátom, hogy melyik munkahelyem hogy áll a kérdéshez. Én azért úgy számolok, hogy 3 amúgy is olyan, hogy sosem kell személyesen jelen lennem, velük nem lesz gond. A többi kérdéses, de meglátjuk. Az a baj, hogy jogászként nem sokat tudok kezdeni külföldön, de azért nem adom fel. Ha azon múlik, akár kezdem újra alulról. Ha jól emlékszem, mintha egyszer említetted volna, hogy a Férjed is jogász, mintha valami kommentben, vagy posztodban olvastam volna ilyet. Ezek szerint megoldotta ő is. Bár a németem be van rozsdásodva, most minden nap egy órát foglalkozom vele, hogy visszajöjjön. Már felsőfokú közelében voltam, de 10 éve nem használtam.
Igen, ő is jogász 😀 De kb csak a diplomája van meg, dolgozni alig pár hónapot dolgozott ügyvédbojtárként, aztán jött a külföld. Most projektmenedzser az istenadta IT területen 😛
Igaz, csak az itteni beszélgetések alapján, de szerintem elég talpraesett vagy ahhoz, hogy nagyon gyorsan találj valamit, ami – ha nem is 100 százalékig van rádszabva – de ugródeszkának jó lesz. Ha beszélsz németül, akkor meg pláne. Bár még az is meglehet, hogy nem is kéne keresned – ha a párod biztosítása olyan, hogy a családjára is kiterjed, akkor talán elég megtartanod a három távmunkás állásod, és kint belevágni a babaprojektbe 😉
Igen, egyébként ez is tervben van. Itthon esélyünk nincs a babaprojektre a sok stressz miatt. Az egyik fő oka a külföldre távozásnak.
Azért ez megnyugtató, hogy Férjed jogász aggyal át tudott nyergelni IT területre. Meglátjuk, hogy mi sikerül, én pozitív vagyok. 😊
Ez a lényeg 🙂 Ki fog alakulni, hogy mi az, ami jó lehet… de még egyszer mondom: szerintem az sem ördögtől való, hogy csak a magyar dolgokat megtartani – ha 1-2 éven belül úgyis babázni fogsz, (szerintem) felesleges most belevetned magad egy német munkahelybe – hogy aztán szülés után siethess vissza, mert különben kirúgnak. A német rendszert nem ismerem, de ha a franciából indulok ki, akkor ott se túl sok az az idő, amit otthon tölthetsz a gyerekkel anélkül, hogy ne kerülne veszélybe az állásod – de majd jönnek a németországban élők, és jól megcáfolnak 😉
Meg is😉
Itt akár 3 évet ist maradhatsz otthon gyerekszületés után és asszem 14 hónap pénz jár, ha az apa ist kivesz gyest vagy mit. Amúgy meg 12.
Addig nem rúghatnak ki, amig gyesen vagy. Ja, és dolgozhatsz ist mellette bizonyos óraszámban, azt hiszem.
De nem jellemzö a kirugdosás, amilyen munkaeröhiány van.
Na akkor ma is tanultunk valamit 😉 A 3 év az amúgy olyan, hogy azalatt végig kapsz valami juttatást is, vagy csak a jogod van rá, hogy az állásodat ne veszítsd el? Itt pl a szülési szabi után max 18 hónapig maradhatsz otthon a gyerek 3 éves koráig, de ebből csak az első 6 hónapban kapsz pénzt, a többiben nem jár semmi, csak a jog, hogy az állásodat fenntartják 🙂
Hogy a lényeget ragadjam meg: a hasad 4 terhesség után, szerintem hibátlan. Értem persze, hogy mi a “hiba” és remélem, hogy a műtéttel ezek rendben lesznek, de ettől még sokaknak terhességek nélkül sincs ilyen hasa. Úgyhogy legyél büszke magadra ( és a hasadra )!
De cuki vagy 🥰🥰 De azért még ilyen rossz fényekben is látszik, hogy jócskán van azon ledolgozandó háj 😀 Mondjuk azzal tényleg szerencsém volt, hogy a hasamon nem lettek soha striák (csak minden másomon :D)
Igen, ezt akartam írni én is. Nekem nincs ilyen hasam, pedig én még egy gyereket sem szültem. Akartam javasolni neked a kangoot. Ha van valahol a közeledben, próbáld ki. Okosórával mérve kb 10 edzéstípusból a futás után a leghatékonyabb. Nem mellesleg olyan szinten felszabadít, hogy el sem lehet mondani. Én ha begőzölök, tuti elmegyek az edzésterven kívül is, és ordító zenére, ordítva ugrálva kiadom magamból. 🤣
Most óriásit fogsz röhögni: rákerestem a kangoo-ra, hogy hol van itt a közelben – mire kiadott tízezer linket használt RENAULT KANGOO autókról!!! :DDDD Óra persze egy szál se…
Na szép! Én is rákerestem, de ugye én várost nem tudok, csak sejtem. 😁 Biztosan kell lennie legalább nagyobb városokban. Próbáld úgy keresni, hogy kangoo jumps, hátha úgy értelmes találatokat dob ki. 😁
A kangoo sajnos szétnyílt hasizommal nem túl szerencsés választás, sokat tud még pluszban rontani rajta. Terhességek előtt intenzíven kangooztam, pont a szétnyílt hasizmom miatt rá kellett hagynom, pedig imádtam. Egyébként szerintem is esztétikailag 4 gyerek után tök jó a hasad, elég kritikus vagy magaddal, mintha csúnyábbnak látnád mint amilyen valójában, persze értem hogy a sérv miatt szükséges a műtét mert az már inkább egészségügyi gond mint esztétikai
Igen, elsősorban a sérv miatt fontos – és ha már úgyis hozzá kell nyúlni, akkor nyilván ezt is varrják meg. Amúgy csalóka ez a fotó, mert a fény elég kevés és nem látszik annyira, mi a baj vele… plusz ma pl sokkal “lógósabb” vagy hogy mondjam, attól is függ, hogy éppen mennyire tartja magát az izom, ha elfárad, akkor úgy nézek ki, mint egy öthónapos terhes :S Volt, hogy átadták a buszon a helyet, mert azt hitték, az vagyok :S
Hogy a lényeget ragadjam meg: ez a csámcsogás… az én 8 évesem nem bír normálisan enni. Illetve, ha odafigyel akkor tud. Komolyan a szomszédban hallani, ahogy eszik. Rászólok, akkor két falatig oké, utána megint csámcsog.
Nagyon cuki Kornél magyarázata, hogy halkan enni csak a felnőttek tudnak.. :-)) remélem azért hamarabb eljutunk mi is odáig, minthogy felnőtt legyen mire megtanulja. Mondjuk nálunk annyival nehezebb a helyzete, hogy a babakori ujjszopás miatt nagyon előreállnak a metszőfogai, így lehet, hogy nehezebb becsuknia a száját evés közben.
Ez az Ogrés mese elég durva… én nem is tudok a kicsinek klasszikus meséket mesélni, mert még így mesélve (és nem nézve) is durván fél, közli, hogy lapozzunk (pl. Piroska és Farkas, stb.) Nem csodálom, hogy Kornélt is megijesztette.
Na akkor ezt most szorozd meg hárommal :DD Nálunk kb mindegyik csámcsog, ha nem figyel oda… egy vacsora vagy ebéd alatt átlag 10-szer biztosan elmondom, hogy “ne csámcsogj!!!”, mert nagyon zavar. Szerintem a síromra is ezt fogják felvésni, annyiszor hallották már 😀 😛
Nálunk újszopás nem volt, de a Középső csak 11 hónapig cumizott, a két másik meg sokkal tovább, és ők hangosabban is csámcsognak. Nem tudom van-e összefüggés… mondjuk a Nagy már fogat váltott és felnőtt fogai vannak elől. Ez számít?
Ez az ogrés mese konkrétan a tananyag része. Már harmadszorra megyünk végig rajta… minden fiúnak megvolt, ha máskor nem, az iskolában, olvasás órán. Aranyos történet amúgy, a végére az ogre is megjavul – de elhiszem, h félelmetes lehetett neki, aki még az arany majomtól is retteg :DD
Jaj, az enyémek akkor csamcsognak, ha ízlik a kaja. Ezért nincs is szívem rájuk szólni, csak ha már nagyon zavar. 🤷♀️
Akkor az enyémeknek minden ízlik 😂😂 A nagyok már tudnak amúgy csámcsogás nélkül enni, csak lusták hozzá :S És mivel mellettük ülök, nagyon zavar…