Január 19., péntek
Reggel kivételesen én vittem a gyerekeket a suliba, hogy egyből mehessek is tovább megejteni a heti nagybevásárlást. Ninára férj vigyázott itthon – de ő az apai babusgatás ellenére is inkább rám várt már… mikor megjöttem, épp a kandalló előtt hentergőzött a játszószőnyegén, de ahogy meglátott, repesve kéredzkedett azonnal a karomba. Ott hozzámbújt és perceken át csak pihegtünk egymást átölelve, mint valami szerelmesek.
Annyira imádom ezt a gyereket! Az illatát, a selymes haját, a mosolyát, az egész kis lényét… úgy szeretem, hogy néha már fáj. Őszintén mondom, nem tudom, hova lennék nélküle. Annyira más az ő finomsága, simulékonysága a fiúk sokkal határozottabb és vérmesebb egyénisége után.
“Ötvennyolcadik rész – Magániskola, vagy állami? A francia iskolarendszer bugyrai és egyéb finomságok” bejegyzéshez 21 hozzászólás