Szeptember 29., péntek
Arra ébredek, hogy a Kicsi az ágyából átmászik a miénkbe és hozzám kucorodik. Alszik, és nincs magánál, de öntudatlan állapotában is teljesen rám fonja magát. Aztán álmában valami rossz történhetett, mert a lélegzete megváltozik és nyög is egyet.
– Anyaa! – mondja közben. Kicsit rázogatom, ettől megnyugszik. Magamhoz ölelem, és óvatosan, hogy fel ne ébresszem, simogatom a hátát. Olyan tünemény tud lenni… emlékszem, mikor még ő is baba volt, mennyit bújt hozzám… Aztán hirtelen felébred és azt mondja:
– Anya, én nem vagyok a dudud!
És a kezembe nyomja a plüssoroszlánját, hogy azzal aludjak, ne vele.
“Harminchetedik rész – Egy öreg férj, egy szemtelen macska, és egy hibbant nőszemély, aki éjfélkor áll neki tornázni” bejegyzéshez 39 hozzászólás