Szeptember 23., szombat.
-Anya, éhes vagyok!!!! – keltett a Kicsi szenvedő hangon reggel fél hétkor. Úgy tűnik, beállt erre: az elmúlt napokban, mióta velünk alszik, minden nap fél hétkor ébred és minden nap azzal indít, hogy ő éhes.
Kidörgöltem az álmot a szememből. A fél hetes kelés igazán baráti időpont – valljuk be, lehetne sokkal rosszabb is – de olyan jó lenne legalább hétvégén nyolcig aludni! Mindegy, majd talán ha nagyobb lesz… most inkább erőt vettem magamon, és kitrappoltunk, hogy ehessen, mert nélkülem ugye egy lépést se. Az apja már kint volt.
– Apa gye-e a konyhába! – parancsolta őt is oda, míg engem a kezemnél fogva húzott, aztán kiosztotta a feladatokat: apa csináljon kakaót, anya adjon kalácsot és falatonként etesse. Tuti, hogy egy nap még főnök lesz belőle.
Ha Kornél ennyire szereti az állatokat, vicces retro jatekkent ajanlom az Allatovoda-t😊 cuki bar eleg egyszerű, megis állatos.
Nem gondoltatok meg arra h legyen cicatok? Tudom nem egyszerű a háziállat kérdés, mi is sokat agyaltunk rajta de a macskat találtuk a legkompromisszumos megoldásnak.. Macera nincs sok vele, elutazaskor sem, es ha szerencséje van az embernek nagyon jopofat kifoghat… Meg jot tesz sztem a gyerekeknek, a gondoskodás, meg ugy a jelenléte en bloc..
Sosem voltam nagy macskas de mióta van erősen megváltozott a véleményem. Lesz majd kutya is, hiszen az lenne a legjobb, ugy kb 10 ev múlva, amikor a gyerekek mar nem ugy vannak a mindennapjaimban, es újra lenne erőm tanítani 😊
A futassal csak óvatosan de tényleg… Hiaba erzed ugy h birod, akar tobb is lehetne, ujrakezdeni csak lassan szabad es max 2 naponta… Ez igaz a ferjedre is akinek ez kb a gerincservere nezve az egyik legrosszabb mozgasforma.. Akkor mar inkabb nordic walking, minimum ugyanolyan hatasa van, mint a futasnak, bar sok tanulmany szerint meg jobban is fogyaszt, viszont megkimeli az izuleteket. A férjem nagy futó, óva int mindenkit a gyors kezdestol (sajnos nagyon nehez megallni amikor az ember ugy érzi h még bírná.. De muszáj) főleg aki mar nem 20 évesen kezdi…
Nálatok annyi házit adnak pénteken h marad hétvégére is? Az nem sok ebben a korban? Bar nálunk nagyon lajtos az iskola eleje, néha az az érzésem, h ugyanazt tanulták januárban mint most…
Most látom csak, hogy erre nem válaszoltam?? Shame on me!!! Bocsi :(( Pedig még meg is néztem az állatóvodát, sőt, tesómmal már meg is beszéltük, hogy megrendeli, és ez lesz K. karácsonyi ajándéka. Köszi a tippet 🙂
Háát, a macska-ügytől visszatart, hogy nagyon nincs kedvem még a macskaszőrt is takarítani, így is folyton zsibvásár van itthon + Nina pont most kezd majd mászni, talán nem a legjobb időpont egy macskát befogadni. Amúgy ő már “örökbefogadtatta” magát, mert folyton itt van. Szerintem tuti valakié amúgy, nem tűnik kóbor macskának.
Futásban én nem is bírok igazán többet menni, mint 3,5 km 😀 Nekem ez a max, utána csinálok edzést v mást, ezt csak bemelegítésnek használom. Férj nagy futó, de most ő is visszavett… a nordic walking miben tud többet, mint egy sima séta?
Nálunk hétvégére olyanokat adnak fel, hogy tanuld meg a tollbamondásra ezt a 25szavas listát, vagy tanuld meg a verset, ilyenek. Nem írásbeli házi, hanem memoriter meg olvasás általában 🙂
Oh semmi gond nincs miért bocsánatot kérni 😊😊
A nordic soran fixen tudja tartani az ember az 5-6 km/h sebességet (nyilván haladók ennél többet is), ami sima setanal nincsen meg, illetve közben dolgozik a felsőtest is, karok. Ha pedig terep / minimalis emelkedő is van az etap során akkor bottal szinte szárnyal az ember (felfelé biztosan, lefelé sokszor zavaró de az inkabb hegyen) amikor anno még tudtam futni en mindig inkabb kocogtam, kb 8 km/h val max, egyszer a környék legvadabb nordicosa ugy húzott el mellettem h öröm volt nézni 😊 szal érdemes kiprobalni, es mellette az izuleteknek sok kollagen es gyömbér!
Jogos, a macskaszorrol elfeledkeztem, bar ha sokat van kint ez nem nagy probléma szal kb. 1 ev múlva esetleg lehet opció, ha a mostani visszatalal az eredeti helyére. Nalatok szokas chipelni a cicakat? A miénk igy lett meg 6 het után, vkinel lakott 4 hétig. Esetleg érdemes megnezetni allatorvossal, mert ha van benne akkor hazavarjak (kívülről nem látszik), nekünk óriási öröm volt mikor hívtak (azt nem tudom a faszi miert csak 4 het után vittel el de nem is kérdeztem mert annyira telibe tolta a bajort h értelmetlen lett volna ra kérdezni)
Pont írni akartam, hogy a botok miatt nyilván a felsőtest is jobban dolgozik, a többit nem tudtam… mondjuk én nagyon tempósan sétálok mindig, mióta megvan az órám, azóta konkrétan tudom is, hogy mennyivel 😀 😀
Képzeld, nekem is az volt az első ötletem, hogy biztos van chip a macskában, ha nyakörve nincs is, és el is mentünk az állatorvoshoz, gondolván, hogy biztos ismeri, csak a macskát nem tudtuk megfogni aznap reggel, hogy elvigyük, meg amúgy is siettünk másfelé, úgyhogy csak fotót mutattunk róla. Az alapján nem ismerte fel a doki, de mondta, hogy hozzuk be, ha tudjuk valamikor, és megnézi a chipet, van-e neki. Azóta viszont felszívódott, nm tudtuk megfogni még 😀 Szombaton láttam utóljára, azóta nem tette tiszteletét. Lehet nálatok is azért csak 4 hét után jelentkezett a pasas, mert addig nem tudta megfogni, hogy elvigye a dokihoz 🙂
Tényleg ez eszembe sem jutott! Pedig mikor beraktuk a mi cicaszallito dobozunkba, viszonylag könnyedén, neg is jegyezte h ez neki nagyon nehezen ment😊
Hehe, megpróbáltuk berakni egy sima dobozba, hát marhára nem ment 😀 A szomszéd azt mondta, neki van ketrece, majd kölcsönadja – erre azóta nem járt itt, úgy megviselte a dobozos kaland :SSS
Köszi az új részt, annyira jó, hogy ilyen hosszúak!
Az merült fel bennem, hogy miért kell a Középsőnek puszit adnia/kapnia, ha nem szeretne? Manapság sok szó esik a saját testhatáraink kijelöléséről és betartatásáról, és pont a negatív példák között szokott lenni a nagynénik erőszakos puszikérése. Ez miben különbözik? Nem lenne célravezetőbb inkább a Kicsinek elmagyarázni, hogy ezt mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy adja-e és kéri-e?
(én is nyomasztva voltam ezzel gyerekként és nagyon utáltam)
Értelek, de itt nem pont erről van szó (én is utáltam az erőszakos “adj egy puszit a X néninek!” jeleneteket, szóval én soha nem kényszerítem ilyenre a gyerekeimet 🙂
Szóval az van, hogy az apjuk már egészen ovis koruk óta kifejlesztett egy rituálét: mikor reggel leadta őket az oviban (először csak a Nagyot), akkor a csoportszoba előtt adott neki két puszit és ő is neki. Aztán mikor a Középső is kezdett oviba járni (csak másik csoportba) akkor ez sokszorozódott, mert mindkét gyerek kapott tőle 2-2 puszit, és ők is adtak neki 2-2-t, PLUSZ egymásnak is. Vagyis hat puszi ment reggelente – amivel kisebb csődületet okoztak mindig, mert nem igazán volt hely, ők mégis leálltak a folyóson, blokkolva ezzel az utat, a franciák meg csak nézték, hogy ez mi a frász.
Mikor a Kicsi is bölcsis korú lett itt a faluban, és együtt jártak reggelente, akkor ő is beszállt a családi rituáléba reggelente – de hozzátette a haj vagy homloksimit is, még extrában, ez az ő találmánya. Mindannyian tudjuk, hogy neki ez fontos, mert így érzi, hogy ő is a család része, és ezért hagyjuk is, hogy ezt reggelente végigcsinálja – kivéve a Középsőt, aki csak nagy ritkán engedi meg neki, hogy megpuszilja, és ő se ad neki. Mindenki másnak igen, csak neki nem, kvázi kiközösítve így a családi körből.
Ez érthetően rosszul esik a testvérének, és még elmagyarázni se igazán lehet neki, hogy a durcás bátyja azért a szíve mélyén szereti őt is, csak szeret vele gonoszkodni, és ezért hagyja csak nagy ritkán, hogy őt is megpuszilhassa – nekem meg a szívem törik ketté, ahogy ágaskodik, hogy elérje mégis valahogy az arcát, vagy csücsöríti a kis száját, és a bátyja az utolsó pillanatban elrántja előle a fejét… szörnyen undok tud lenni :((( Nagyon remélem, hogy nagyobb korára megváltozik – én is undok voltam húgommal kisebb korában, aztán ahogy kezdett partner lenni értelmileg, egyre kevésbé (felnőtt koromra meg jól meg is bántam, amiért undokoskodtam vele. És most itt a karma: a gyerekem ugyanazt csinálja, mint én annó 🙄🙄
Nekem is hasonló gondolataim voltak, mint Rozsdanak. Teljesen mindegy, hogy csak gonoszkodik, minél jobban erőltetitek vagy negatívan reagáltok, annál nagyobb ellenérzést vált ki. A Kicsi már nem olyan kicsi, el lehet neki magyarázni, hogy vannak határok. Pl. Ő még az óvónő felé oda is csapott, pedig az abban a helyzetben nem volt megfelelő reakció. Az, hogy a Középső hogyan reagál, van oka. Amíg azt látja, hogy a Kicsi bömböl és ezzel elér kvázi bármit, akkor a Középső a saját eszközével fog lázadni. Még egy gondolat, az utána következő reakciók a Kicsi részéről nem a Középső elutasítása miatt volt, hanem az eszköztelen felnőttek miatt.
Tisztában vagyok vele, hogy kívülről és messziről könnyű okosnak lenni. Amikor a 14 éves fiam úgy kiborít, hogy legszívesebben törnék-zúznék, és fel nem foghatom, hogy egy elvileg értelmes gyerek, hogyan nem képes megérteni, hogy a saját ellensége, akkor más biztos azt gondolja rólam, hogy én csinálhatnám jobban. Ebben az esetben szívesen kölcsönadnám a gyereket, hogy akkor csinálja, ha jobban tudja 😉
Írásban nehezebb a kommunikáció, így hangsúlyozom, bántani nem akarunk téged, csak ötletelünk.
A “szívesen kölcsönadnám a gyereket, hogy akkor csinálja, ha jobban tudja” nekem is eszembe jut, mikor épp az udvaron üvöltenek, és elgondolkozom rajta, vajon mit gondolnak a szomszédok 😀
Nem bántotok, dehogyis, nem is veszem annak. Én eddig még soha nem gondoltam így bele ebbe… de majd megpróbálom a Kicsinek is elmagyarázni, hogy miért nem lehet. Csak az a baj, hogy ha történik egy ilyen (vagy bármilyen) eset, inzultus az egyik részéről – akkor a másik meg akarja/fogja torolni rajta. Érted mire gondolok: pl a Középső nem engedi, hogy a Kicsi megpuszilja – a Kicsi rácsap, mert mérges lesz – a Középső megfogja a kezét (jobbik eset), hogy ne bántsa (rosszabbik esetben visszacsap), és már kész is a verekedés. És a Kicsi se felejt ám: ha nem csaphat vissza azonnal, akkor később, mikor eszébe jut, teszi meg, mondjuk egy olyan pillanatban, mikor nincs semmi előzménye… nehéz ez. És mindegy mennyit mondom nekik, hogy ne verekedjenek, vagy hogy nekem szóljanak, ha bántja őket a kicsi.
De ha van olyan praktika, ami nektek bevált, vagy ötlet, amit hallottatok, mondjátok, mert már nagyon unom (és nagyon bánt), hogy ők ketten nem férnek meg egymással.
Nehéz konkrét tanácsot adni, mert ahhoz látni kell, hogy mi történik. Szerintem gyerekpszichológus az, aki jó nevelési tanácsokat tud adni. Na, nem a francia, amiket írsz róluk…. Van már online változata is, nem tudom, hogy az mennyire hatékony, hiszen először a szülőkkel van a konzultáció, majd a gyerekeket figyeli meg.
Többnyire annak van sikere, ha legalább az egyik szülő képes arra, hogy már a nézés és hangnem elég ahhoz, hogy a gyerek tudja, határt fog átlépni. Azért is nehéz konkrét példát mondani, mert nem vagyunk egyformák. Én akár drasztikus lépést is megteszek,ha azzal érek célt, más viszont úgy gondolja az kegyetlenség. Pl. nem mehetett el a barátja szülinapi bulijára.
Idén elkezdte, hogy előzetes jelzés nélkül nem jött haza. Először türelmesen elmagyaráztam, hogy ez így nem jó, legalább üzenetet írjon. Következő alkalommal már mérgesen mondtam neki, ez így nem lesz jó. Rákövetkezőnél csak annyit mondtam, ha még egyszer nem szól, akkor odamegyek (azt tudtam, hol van a barátaival), és jelenetet csinálok.
Látni kellett volna hogyan könyörgött, hogy nehogy a barátai előtt leégessem, mert tudta, megteszem, ha kell. Azóta szól.
Ehhez persze az kell, hogy értelmetlen szabályok ne legyenek, és azt is tudja, nem csak feleslegesen szónokolok.
Valakinél bejön az is, hogy megkérdezi a gyereket, ő mit csinálna a szülő helyében vagy milyen büntetést adna. Nálunk ez nem működik, mert csak némán pislog a gyerek.
Amin most nekem is változtatni kell, eddig a büntetés korlátot (pl. suli időben nincs laptop) betartotta, nem volt hiszti. Most viszont nem tartja be, mert elvenni nem tudom tőle, mivel online oktatásra is jár, illetve a gyakorláshoz is kell a gép. Akár távolról is le tudjuk kapcsolni a gépet a netről, de akkor nyilván tanulni sem tud. Azzal érvel, hogy a büntetés nincs arányban a tettével. Szövegelni, azt tud…
Szövegelni, azt tud 😀 Hát igen, ezt ismerem én is a saját kamaszkoromból… kitartást!!
Azt minden gyerekem tudja rólam, hogy ha mondok valamit, akkor azt előbb-utóbb meg is teszem, ha a sokadik szólás sem használ… ezért mikor látják, hogy állok fel/indulok arra, iszkolnak gyorsan megtenni, amit addig hiába kértem, mert TUDJA, hogy tényleg elveszem/kidobom/stb 🙂 Nálunk most inkább olyanokból van “baj”, hogy a Kicsire nincsenek tekintettel. Tudom, ők is gyerekek még meg minden, de szerintem egy 9 és egy mindjárt 8 évesnek kell már lennie annyi empátiának vagy beleérzésnek, hogy a 3 évessel nem állnak le kötözködni, hanem ráhagyják a dolgokat.
Amit írsz a büntetéskorlát be nem tartásáról, az meg annyira tipikus… én is ilyen voltam kamaszkoromban, mert ezzel is lázadtam, nehogymár nekem előírjanak bármit is alapon. Hál’istennek elmúlik, erre gondolj, mikor csinálja 🙂
Úgy örülök, hogy írtad a “kidobást”, mert azt már le sem mertem írni példának 🙂
Nekem csak egyszer kellett élnem vele, mert utána már tudta, mi a következmény. Nagyon sokan akár ezt is elítélik, de egyszerűen nem lehet úgy nevelni, hogy mindent ráhagyunk a gyerekre. Felnőtt korban is vannak következményei a tetteinknek. Nekünk régen volt gyerekpszichológus barátunk. A gyereknevelés terén teljesen eltérő volt a nézetünk. Egyidős fiúk, tehát ugyanaz az élethelyzet. Ő mindent a gyerek irányít elvet vallja, hogy ne sérüljön. Én el sem tudtam volna képzelni, hogy az ovis gyerekem úgy beszél velem, mint valami utolsó senkiházival. Ő meg csak mosolyogva tűrte. (Tény, hogy fogalmam sincs, mit tettem volna, mert akkor úgy éreztem, én felpofoznám a gyereket. Ezért jobb elkerülni, hogy idáig jussunk.) Aztán költözés miatt megszakadt a kapcsolat, de nagyon kíváncsi lennék, most hol tartanak.
Nekem a fiam elképedve meséli a dohányzást, ivászatot, energiaitalt. Szerencsére nem csak azért mondja,mert ezt akarom hallani, hanem nincs rá igénye. Neki a lázadás, ha vesz colát, és még azt is elmondja 🙂
Tudja, hogy kiborít a colával, de azt is tudja, hogy attól még
őt szeretem. Ja, egy jó történet, most nyáron voltunk egy méz múzeumban, ill. boltban, ahol lehetett mézet kóstolni. Én nem szeretem, férjem mással volt elfoglalva, így először a gyerek kezdett enni. Az eladó nem mondta, jelezve pedig nem volt, hogy az egyikben alkohol van. Picit evett belőle a gyerek. Annyira megijedt, mert kb fél óra múlva elkezdett fájni a hasa, hogy közölte, ő többet alkohol közelébe nem megy. Megnyugtattuk, hogy a rengeteg méztől fáj, semmi köze a csepp alkoholhoz 🙂
Na, de eltértem a tárgytól.
Hát, nem biztos, hogy figyelembe tudják venni, hogy a Kicsi még tényleg kicsi. Mert Kornél is egy gyerek a családban, ők is azok, szerintem teljesen egyrangúként és egyformaként tekintenek rá. Gyerek-gyerek az ő szemszögükből. És mint ilyen, ugyanazok a szabályok vonatkoznak rá is.
Volt egy Fekete István novella, amiben az író beszélgetett a fia tanítójával, hogy a gyerek nem issza meg a tejet. Mire mondta a tanító, hogy a Pista? Dehogynem, egy hajtásra. Az író meg tök mérgesen ment haza, hogy a gyerek otthon mindig a kutyának/macskának önti ki a tejet, bezzeg a suliban megissza. Aztán rájött, hogy azért, mert a suliban a kisfiú úgy érezte, hogy az neki jár, – mint minden más gyereknek – így ezért ott megitta. És rádöbbent, hogy ő is ilyen volt gyerekként, amikor a karácsonyi betlehemezésnél nem kapott pénzt az osztozkodásnál (mert neki a tanító fiaként nem is volt rá szüksége, így a felnőttek neki nem adtak) akkor sírt, mert ő teljesen egyformának gondolta magát a többi gyerekkel.
Na, nem tudom, hogy érthető-e amit itt összehordtam, szóval azt akartam mondani, hogy ők az életkorbeli különbséget nem veszik figyelembe, mert gyerekek.
Érdekes, amit mondasz, mert a Nagy abszolút érti, hogy a Kicsi sokkal kisebb, mint ők. Mostanában sokszor elmondjuk nekik, hogy hagyjad már, ne cukkold tovább, hiszen háromszor annyi idős vagy… te kilenc, ő meg három. És akkor ezt úgy beemeli… a Középső nem, őt nem érdekli, hány éves.
Azért én látom, hogy ha minimálisan is, de mindkét fél részéről van fejlődés – csak annyira lassan, hogy a hajam kihullik tőle 😀
Valóban, az empátia nem mindenkinél egyforma arányban van meg, viszont jól fejleszthető – mi is ezzel küzdünk a kicsinél – hogy jobban vegye figyelembe mások érzéseit. Sajnos még a 7.5 évesnél is az van, hogy az ego mindent IS kitölt… 🙂 Bár vannak biztató jelek, és én is érzékelem a fejlődést, de lassú. Kitartás! (Mire 25 évesek lesznek már egész jól fogunk állni a pszichológusok szerint … ha-ha, csak bírjuk addig ép ésszel) 🙂
En negyszemkozt beszelnek a Kozepsovel ( este az agyanal)es biztositanam, hogy megertem, hogy nem akar puszit adni az occsenek es ezutan nem is kell. Hidd el ezzel a gesztussal mar kozelebb fog kerulni Kornelhoz, sot egy-ket vallalhatobb undoksagodat is elmeselnem, amit a hugoddal szemben tettel, bizonyitando, hogy egyutterzel vele es megerted. ( ez nem fogja azt jelenteni, hogy masnap felkel es elkoveti Kornel ellen ugyanazt) Vallalj vele “cinkossagot”, es egy olyan bizalmon alapulo kapcsolatot epithetsz ki vele,ami kamaszkoraban nagy segitseg lesz. Konnyebben fog megnyilni es a problemairol beszelni.
Sot segitenek neki megfogalmazni a frusztraciojat az occsevel szemben.
Meg sokaig kell menedzselnetek a gyerekek kozott fellepo konfliktusokat, fontos, hogy megtanuljak felismerni, megfogalmazni es batran elmondani nektek ezeket, anelkul, hogy barmi fele szuloi elvaras ( konkretan arra gondolok, hogy nem erezhet negativan iranta, mert a testvere….blablabla) nyomasztana oket.
Nalunk ezek az esti beszelgetesek nagyon bejottek, amikor ugy ereztem, hogy gond van valamelyik gyerekkel vagy csak nehez volt nekik megfogalmazniuk a sajat erzeseiket, gondolataikat.
Lehet, hogy mar fraszt kapsz tolem, de minel inkabb megelhetik a testvereikkel szembeni ellenerzesuket, annal jobb lesz a viszonyuk .
Gondolod? Remélem tényleg így van… most, anyaként már nagyon másképp látok sok dolgot, mint gyerekkoromban. Akkor úgy voltam vele, hogy miért kéne szeretnem valakit csak azért, mert a testvérem? Most meg úgy vagyok vele, hogy a bot másik végén állva borzaszó, mintha a szívedet tépnék, mikor látod, hogy nem szereti egyik a másikat…
Én szívesen elbeszélgetek vele esténként, meg amikor csak ketten megyünk valahova, pl logopédus péntekenként tipikusan ilyen helyzet, olyankor jókat lehet vele beszélgetni. Este is jó, bár olyankor sokszor már telítődöm a zajjal meg a hülyeségeikkel, de ettől függetlenül szoktunk is olyat csinálni, hogy csak vele megy be apa-anya a szobájába és míg talpmasszázst kap, addig lehet mindenféléről mesélni meg beszélni. Megpróbálom, amit írsz, kíváncsi vagyok, hogy reagál rá… igazából a kicsinek lesz nehéz megindokolni, h neki egyedül miért nem adhat puszit.
En biztos vagyok benne, hogy a testverrel valo undok viselkedes nem egyenlo azzal, hogy nem szereti. Ezzel a reszevel ne is foglalkozz.
Probalj meg a bot kozepen elhelyezkedni😀
A Kicsinek adjal te ket puszit ilyenkor, es ne erezzek rajtad( egyik sem) , hogy ez ilyen kardinalis kerdes.
A jo testveri kapcsolatert nagyon meg kell “dolgozni “es kisebb gyerekeknel meglatasom szerint a leheto legjobbat akkor teszed, ha ugy mond “latszolag” nem dolgolzol erte. Ez nem jelenti azt, hogy nem kezeled a problemakat, csak annyit, hogy nem varod el toluk, hogy joban legyenek, ilyen a puszi adas is, ez belulrol kell, hogy jojjon.
Most nem erti a Kicsi, de vele is jot teszel, mert egy nem szivbol jovo puszi neki se tesz jot.
Nyilvan nem viselkedhetnek alpari modon egymassal, a MEDRET ti szablyatok meg, hogy az mennyire mely es szeles az rajtad es ferjeden mulik.
De medren belul engedd, hogy az erzeseiknek megfeleloen viszonyuljanak egymashoz.
Mi sem voltunk/ vagyunk tokeletes szulok, nehez ipar ez, nalunk is ment a veszekedes stb.,
de orom nezni ahogy a felnott gyerekeink ragaszkodnak egymashoz, mindig orommel talalkoznak, szerveznek programokat egyutt, a fiuk olyan izgatottan mennek a lanyomekhoz babazni es meg velunk is szeretnek egyutt lenni, kozos utazasokat szervezni.
A ket fiu kozott 4 ev van, hidd el voltak nalunk is ellentetek, de ma mar rendszeresen jarnak egymashoz, lett kozos barati koruk, elso futtyre segitik egymast.
Jo lesz az meglatod, csak ne varj el olyat toluk, amire nincs meg a belso szandek, vagy amit nem kepesek megtenni. Ezt nem lehet eroltetni.
Én sem hiszem, hogy az undokság egyenlő a nem szeretéssel.
Én azt utáltam a legjobban, amikor anyuék mindent ráhagytak a nagyobbik öcsémre. Ha meghallottam, hogy ő a kisebb, már “ugrottam”. Pedig nagyon szerettük egymást, a húgom (ő a második) állandóan féltékeny volt ránk, hogy mi egymást jobban szeretjük, mint őt (nem volt igaz). Ettől függetlenül éreztem azt, hogy a szüleink igazságtalanok, és ez bizony a testvéren csattant.
Szerintem is beszélni kellene róla, miért nem szeretné a Középső a puszit. Megkérdezni tőle, mit tartana jó megoldásnak. Pl a Kicsi kérdezze meg előtte, hogy kérsz puszit?
Aztán a Kicsivel is lehet beszélni, hogy ő sem szeret mindig puszit adni, ez nem baj.
A játszásnál: ha azért zárják ki, mert rombol, akkor már elég nagy, hogy megértse, bizony ez a következménye, ha nem bír rendesen játszani.
Ha a játék nem neki való, akkor a nagyokkal kitalálni valami rendszert. Pl ha nincs otthon, ha alszik, ha van rá mód, hogy mással elterelni a figyelmét.
Nekünk volt titkos beszédünk is. Pl húgom és én ehettünk fagyit, öcsém nem (allergia miatt), így a titkos jelzéssel éltünk, és mindenki tudta, mit kell csinálni. (Aztán amikor már nagy lett rájött a titokra, de addigra már felfogta, hogy neki nem lehet enni.)
Kisebbik öcsémnél könnyebb volt, mert ő aludt ebéd után, így tudtuk, hogy akkor ehetjük, amit ő nem (volt olyan rágcsa, amitől fuldoklott, aztán kinőtte).
Játékoknál is lehet titkos jelzés, és akkor tudod mondani, hogy rendben vagy fél óra múlva stb.
Amúgy a fiam ugyan egyedüli gyerek, de vele is van titkos jelzésünk, hiszen nem minden tartozik mindenkire.
Én először külön beszélnék a fiúkkal, aztán együtt is. Pl. ha az lesz az egyezség, hogy Kicsi megkérdezi a puszit, Középső igent mond, egyértelmű, puszi. Ha a Kicsi kérdezés nélkül puszilni akar (főleg az elején még szoknia kell), akkor a Középső illedelmesen felhívja a figyelmét, legyen szíves megkérdezni (és figyeljen a felnőtt is). Ha a Középső nemet mond, akkor a Kicsi kap puszit mástól, persze ha szeretné, de ezt úgy kell előadni, hogy egyenértékűnek tekintse a Középső puszijával.
Szerintem egy idő után Középső akarni fogja azt a puszit 🙂
A lényeg, hogy miután külön mindenkivel lebeszélted, utána együtt is, hogy tisztán lássák mi a kompromisszum.
Amit még elmagyaráznék, hogy közösen lehet változtatni is. És felhoznék egy másik példát, pl a Középső a felnőtt egyik oldalára, a Kicsi pedig a másikra, egyszerre ad puszit, így továbbítódik. Ne érezzék azt, hogy egy esetleges nem megfelelő döntésbe örökké bele kell ragadni.
Tudom, hogy a Kicsi még nem feltétlenül látja át a lényeget, de már ilyenkor is sok mindennek van jelentősége. Ha mindkét gyerek úgy érzi, ők dönthettek, akkor az lesz, amit akartak, és mindkét fél elégedett. Legalábbis reméljük 🙂
Ez de jó ötlet, hogy mondjuk az én arcom két oldalára adják, és én “közvetítem” 😀 Ezt tutira kipróbálom.
Köszi az ötletelést amúgy neked és Banditának is, még gondolkodom majd holnap, meg újraolvasom, amit írtatok… én amúgy azt remélem, hogy ez is csak egy korszak, amit ki fognak nőni, csak ki kell várni. Mert ma is mi volt hazafelé az iskolából? A két középső leragadt a csúszdánál, amit nemrég állítottak fel a suli mellett (egy kicsit megálltunk, hogy csúszhassanak párat, de aztán mentünk tovább a Naggyal meg a babakocsival), és már jó 20 méterrel előttük jártunk, mire észrevették, hogy elindultunk, erre persze futottak utánunk. Egyszerre indultak el (hátrafordultam, így az egész jelenetet láttam), egy darabig együtt futottak, aztán a Középső észrevette, hogy a Kicsivel együtt fut, erre rágyorsított, hogy mindenképp ő érjen oda hozzánk előbb (mi megálltunk, hogy bevárjuk őket). Az utolsó öt métert így már egyedül tette meg, mert mikor az öccse észrevette, hogy leelőzte, először elkezdett kiabálni neki hogy várja meg, és mikor nem várta meg, színpadias mozdulattal térdre esett az utca közepén, és nekiállt fájdalmasan zokoni, amiért őt nem várta meg.
Egy darabig vártam, hogy hátha felkel magától, nem szídtam le a Középsőt se, hogy miért hagyta ott – de míg azon gondolkoztam, h most mi lenne a jó lépés, a Nagy, aki szintén végignézte az egészet, odafutott a Kicsihez, és elkezdte vígasztalgatni, meg kérdezni, hogy “az a baj, hogy a Középső elfutott és itt hagyott téged?” – mire az mondta neki, hogy igen. Erre a Nagy visszament a Középsőhöz, megfogta a kezeinél fogva, hogy ne tudjon elfutni, és mondta a Kicsinek, hogy Gyere K., most nem fog elfutni előled! és addig tartotta fogva, míg K. oda nem ért, aztán elengedte. Ezt most csak azért mondtam el, hogy lássátok: nem mindig a puszi a baj, hanem ez a testvéri vetélkedés, amiben a Kicsi még semmilyen szinten nem tud partner lenni.
Ez nagyon jo jelenet, meg a Nagy hozzallasa nagyon jó, neki tuti emberekkel kell majd foglalkoznia😊
Nekem egy ikerfius anyuka mondta nemrég h el kell fogadnom h ket fiú között a folyamatos versengés, vetélkedés sokkal inkább megvan, mint a lányok között (hat nem tudom.. Lehet) ami persze könnyebbé nem teszi a hétköznapokat, de azt igen, h jobban megertsem a dolgokat. Nekünk ugy csak ketto van, de pont olyan mint Nálatok a Középső es Kornél párosa, szal az érzés ismerős.
Tanító bácsi akar lenni 😀 😀 Bár tegnap elvesztette a türelmét a két rebellissel szemben hazafelé a végére, mondtam is neki, hogy hát a gyerekek már csak ilyenek, meg kell tanulnia türelmesnek maradni, ha tényleg tanító akar lenni 😀
Ez az örökös vetélkedés amúgy rohadt fárasztó… én már nagyon unom :SS
Megnyugtatlak, ez a futás dolog is teljesen normális. Én úgy érzem, te valamiért azt gondolod, a Kicsi még túl kicsi mindenhez. De ez nem feltétlenül igaz. Szerintem nem jó taktika, a majd kinövi. Ugyanis sok mindenben az erő/tudáskülönbség megmarad. A Kicsit abban kell koordinálni, hogy a dühét kezelni tudja. Szerintem nem jó taktika, hogy a Középsőt visszafogod, ne ő győzzön. Mindenkit a saját érdemei alapján kell megítélni. Azt is hasznos megtanulni, hogy más sikerének, szerencséjének is lehet örülni. Erre jók pl. a társasok, amik már vannak 3 éves kortól is. (Ravensburger: Csigafutam vagy a Kisvakond is nagy kedvenc volt. Ezek nem nyelvfüggők, én pl. Németországból rendeltem, mert itthon éppen hiánycikk volt.)
Ilyen futásnál is lehet örülni minden befutónak, és nem azt kell érzékeltetni, hogy a Kicsi lemaradt. (Hangosan szurkolni, gyerünk, meg tudod csinálni. És ezzel elterelni a figyelmet arról, hogy nem első lett.) Ha azt látod, hogy a Középső a győzelmét undok módon kihasználja, fel lehet hozni példának, ő mit szólna, ha a tőle erősebb/ nagyobb, pl. te leelőznéd és ezen gúnyolódnál, ő hogyan érezné magát.
Ha meg a Kicsi valóban azért hisztizett, mert ottmaradt, és előtte többször hívtad, akkor nem vigasztalni kell, hanem felhívni a figyelmét, ez a következmény. Különben soha nem lesz vége a hisztinek, és vissza fog vele élni, mert azt látja, ezzel ér célt.
A társasok most jönnek majd neki… múlt héten talán vagy aezelőtt? Már nem is emlékszem, elővettük a Pic pirate-ot, azt nagyon szereti, és utána a memóriakártyát kicsiknek. Négyesben játszottunk a két naggyal – és nagyon, de nagyon nehezen viselte, hogy a nagyok kinevették, amiért egy memóriapárt se tudott felvenni. Nem az volt a lényeg, hogy ki nyer, hanem hogy 1. ő nem tudott felvenni semmit, míg a többiek igen, és 2. kinevették. Szóval nem feltétlen a versengés volt a lényeg szerintem a futásnál sem, hanem hogy őt otthagyták…
Én tényleg kicsinek látom K-t, főleg a nagyokhoz mérve… nyilván sose lesz épp abban a stádiumban, mint a nagyok, de férjjel úgy véljük, hogy pont ez a periódus, amikor már kezd rájönni, hogy nem lesz olyan ÉS ők még rá is tesznek egy lapáttal, hogy éreztessék, hogy mennyire “buta”, nagyon kontraproduktív. Pl ma reggel is elkezdték neki mondogatni reggeli közben, hogy mondja meg, mennyi 1+1. Nyilván nem tudta, hisz még csak 3 éves kiscsoportos. Erre elkezdtek röhögcsélni rajta, és mondták neki, hogy Buta vagy Kornél…. persze, hogy dühös lett tőle. Szóval itt vastagon benne van azért a cukkolás faktor is… mennyivel másabb lett volna, ha pl mondják neki, hogy mennyi 1+1, és ha látják, hogy nem tudja, akkor odamegy hozzá, és az ujjain kiszámoltatja vele, aztán azt mondja: milyen okos vagy, ki tudtad számolni!! Szerintem ez sokkal többet érne, mint ez a nyavalyás versengés-cukkolás…
Természetesen sokszor mondjuk nekik, hogy K. nem buta, azt is, hogy ők mit éreznének, ha mi is ezt csinálnánk velük, vagy egy nagyobb gyerek, és azt is sokszor elmondjuk, hogy mikor ők voltak 3 évesek, ők se tudtak ilyeneket – de valahogy nagyon nem akar átmenni ez az üzenet…
A Kicsi dühkezelését nyilván mederbe kell terelni, mert így nem maradhat, csak ezek az afférok nagyon nem tesznek jót ennek sem :((
Utolsó bekezdésre: mindkettejüknek szóltam, hogy indulunk, de se ő , se a Középső a füle botját se mozgatta, úgyhogy ezért is indultunk előre a Naggyal meg a babakocsival. Ha látják, hogy nem viccelünk, és tényleg elmentünk, jönnek utánunk, szóval ezzel még nem volt gond. A probléma ott kezdődött, hogy egy darabig együtt futottak, aztán a nagyobb testvér megelőzte, ő meg nem bírta a tempót, elkeseredett, és ezen kezdett bömbölni… azért is nem mozdultam, mert hirtelen nem is tudtam, mit kéne tennem, hiszen senki sem bántotta, most akkor mit vígasztaljam? Én inkább olyankor megyek vígasztalni, ha 1. fájdalma van 2. tényleg geci..kedtek vele a nagyok.
Sziasztok!
Tényleg nagyon nehéz dolog ez az állandó versengès. Ez a számolós pèlda nagyon tipikus, amit írtál, ilyennel nálunk is próbálkozott a nagyobbik fiam a kicsi kárára. Èn ekkor azt csináltam, hogy neki is mondtam olyan számolást, amit nyilván nem tudott megoldani ès utána kicsit “gúnyoltam” hogy èrezze a saját bőrèn milyen is az. Nem sokszor kell ezt eljátszani, nálunk ez abba is maradt. Van helyette más😁
A társasozás közbeni gúnyolódás, kiröhögès nálunk nem opció. Ilyenkor èn simán kivágom a játèkból a gúnyolódót,ha nem hagyja abba rászólásra sem,mert az nem a játèk miatt van hanem szimplán szemètkedès a másikkal. Azt pedig nagyon utálom. Hjaaj de nehèz műfaj ez a gyereknevelősdi.😁
Én is ugyanezt csináltam a számolásnál – és már nem is először – de nem használ… újra és újra megcsinálják vele. Társasozni rendesen csak a nagyokkal szoktunk, a Kicsivel csak a Pic pirate megy, meg most gondoltam ezt a memóriát… de még nem megy úgy, hoyg a nagyok is játszanak. Most ezek a kollektív társasok, amiket Suzy javasolt, eléggé tetszenek, szerintem rendelek is belőle karácsonyra 🙂
És igen, nem egyszerű műfaj ;))
Ez a számolós cukkolás nálunk is volt, én akkor elmondtam, hogy egy ovisnak ezt még nem kell tudni, és hogy ez nem volt szép.
Majd a következő matek házinál, amikor nem tudott valamit a nagylányom, rákérdeztem, hogy na most milyen érzés lenne, ha kigúnyolnálak, ahogy a múltkor te a középsőt. Átment az üzenet, azóta (ezt :)) nem csinálta.
Nálunk amúgy más a dinamika, valószínűleg azért is, mert más az életkori eloszlás (9 – 5,5 – 3 éves lányok és a baba), mindenesetre mindig más veszekszik mással. A legnagyobb azért általában minden balhénak részese.
Az a taktikám, hogy elmondatom mindkettővel,vagy mindhárommal, hogy mi a veszekedés tárgya, aztán megkérdezem tőlük, hogy minek örülnének adott helyzetben. Mindenkinek meg kell hallgatnia a másikat, és a végére általában lesz megoldás, ahogy végighallgatják egymást. Persze ez időigényes (ez is a titok nyitja, hogy lehiggadnak, mire mki végigmondja a magáét), nem mindig jut rá idő, viszont amikor igen, általában beválik.
Arra figyelek közben,hogy végighallgassák egymást, és hogy ne minősítsem senki mondandóját.
Ha ők butázzák/hülyézik le egymást közben, akkor meg arra kérem őket, hogy magukról beszéljenek, ne a másikról. Nekik milyen érzéseik voltak/vannak.
A puszi-saga kapcsán is el tudnám ezt képzelni, és igen, pl a pusziközvetítés egy tök szuper kompromisszum, ide ki lehetne futtatni a dolgot.
A gonoszkodás nálunk mindig a figyelemhiány és/vagy testvérféltékenység jele amúgy, és friss négy gyerekesként elgondolkodtam azon is, hogy nem erősödött-e ez a tendencia a Kicsid es a Középsőd között Nina születése óta. (Nálunk egyértelműen hangosabb/sírósabb lett a 3 éves lányom, amióta a baba is itt van. Szóval “nehezebb” vele, balhésabb, így jön ki rajta a trónfosztódás. De a többi gyerekemen is érzem abszolút, hogy elbírnának még némi kiemelt figyelmet mindannyian…).
Memóriakártyánál mi azt csináltuk, amikor nagyon nem ment a Kicsinek, hogy vagy kettesben játszott valamelyikünk a Kicsivel, és úgy volt némi sikerélmenye, vagy párban játszottunk, ketten kettő ellen. Lehet a Nagy a Kicsivel, ha tanító szeretne lenni 🙂
Mindenképp fel a fejjel, el fognak simulni ezek a dolgok!
Teljesen egyetértek azzal, amit a többiek mondanak. Nem szabad engedni a nagyoknak a gúnyolódást és ha csak abból értenek, ha te is bemutatod, milyen érzés lenne nekik, akkor muszáj ezzel élni.
Hasonlóan a társasnál is, ha a sikertelenségnél hiszti van, te is hisztizzél. Mivel a fiam már nagy, ha társasnál nem bír magával, hiába kérem, hogy játszunk rendesen, én elmegyek, és még a játékot is neki kell eltenni (rettentően utálja elpakolni).
A lényeg, hogy ne keseredj el, a gyerekek pontosan úgy viselkednek, mint bármelyik másik, és a szülőknek kell tanítani őket.
Ja, és mindig dicsérd meg őket, ha ügyesek, nagyon motiváló tud lenni.
Ha csak az egyik viselkedik jól, a másik rosszalkodik, akkor a jónak mondani, milyen ügyes, a másiknak megjegyezni, legközelebb majd biztos ő is szófogadó lesz. Elvileg ez jobban működik. Az más kérdés, hogy egyik felnőttnek sincs végtelen türelme, így az elmélet jobban megy, mint a kivitelezés.
A dícséret természetesen megvan nálunk is :)) A “te is hisztizz”-en jót nevettem, de istenbizony, néha eszembe szokott jutni, hogy bedobom 😀
Milyen érdekes, hogy nálatok a legnagyobb van benne minden veszekedésben, ez nálunk a második 😀 A mindenkit kikérdezek, aki benne volt az nálunk is alap 🙂 Mondjuk én nem szoktam megkérdezni, hogy szerintük most mit kéne tennem, de lehet beveszem ezt is a rutinomba… én általában minden vitát azzal zárok le, miután végigmondták, hogy akkor most mind a ketten kérjetek bocsánatot a másiktól, mert mind a ketten bántottátok a másikat (szóval vagy cselekedettel, pont, mint az imában) és pusziljátok meg egymást. Ez általában működik, még ha nyögvenyelősen is – bár mostanában a Nagy vélt igaza miatt néha beközli, hogy ő ugyan nem kér bocsánatot senkitől.
A Kicsivel amúgy az érzésekről beszélés szintjén nagyon elégedett vagyok, mert ő előszeretettel elmondja olyankor, hogy “mérges vagyok”, és akkor már lehet tovább kérdezni, hogy miért. Mostanra kezd átmenni neki, hogy jobb ha az artikulálatlan bömbölés helyett elmondja – de ha tízezerszer nem mondtam el neki az elmúlt hónapokban, hogy “mondd el, mi történt, így nem értem”, akkor egyszer se 😀
Hm, most én is elgondolkodtam, hogy nálunk erősödött-e, de szerintem a Középső csak ugyanolyan, mint mindig, a Kicsinél viszont határozottan több volt a sírás, stb. Nyilván Nina érkezése is belejátszott ebbe, de én azt vettem észre, h mióta a dolgok visszaálltak a normál kerékvágásba, minden napnak megvan a rendje ÉS az oviban van nap közben, azóta ez határozottan csökken. Simone-ra gondoltam a múltkor, mikor régebben mondta, hogy biztos unatkozik K. a bölcsiben – hát totál igaza volt, az oviban végre az értelmi szintjének megfelelő játékok-aktivitások vannak, és közel se rosszalkodik annyit, mert van, ami lekösse. Itthon ugyanez… elővettem neki a 3-4 év közötti játékokat, puzzle-öket, stb és azóta feleannyi figyelemhiánya van. Nálatok esetleg a háromévesnek ilyen játékok? pl a 20 darabos puzzle, vagy gyöngyfűzés, gyurma, valami, amit már többé-kevésbé egyedül is tud csinálni és leköti? Nálunk most ez eléggé bejön neki.
Memória: én is mondtam, hogy te anyával leszel, de úgy nem volt jó :SS
Jaj az olyan jó érzés, amikor VÉGRE kezd foganatja lenni egy ezerszer elmondott gondolatnak 🙂
Hip-hip-hurrá! 🙂
Igen, próbalom lekötni én is a Kicsit nálunk, de valahogy nála még nagyon erős a feltékenység, úgyhogy ez főleg akkor működik jól, ha a baba épp alszik 😀
Ha ébren van, akkor nagyon gyakran szeretgeti, de az a “tudd, hogy hol a helyed” típusú szeretgetés 🩷
Most már sokat javult nálunk is a helyzet amúgy bömbölés terén, amit örömmel nyugtáznak az idegeim, mert ISZONYÚ hangereje van a gyermeknek.
Pedig amúgy szépen beszél, de amikor bömbölés van, akkor annak ki kell jönni és utána tudunk lelkizni 😉
Eszembe jutott még egy játék, amivel szuperül elvannak hárman: vannak a libriben ezek a “rejtett tárgyak” foglalkoztató füzetek.
Egy rajzon belül el van rejtve q0-20 tárgy, amiknek a rajza szerepel a margóban is, azokat kell megkeresni és kiszínezni a nagy rajzon. Állafi jópofa, mindharman szeretik és mindhárman ügyesek is benne. Na ott szinte sosincs balhé.
Esetleg majd próbáljátok ki. Sztem töj jó ekegye a versengős és kooperatív műfajoknak (mert mki egyénileg keres de a cél közös).
Kooperatív társasok is szuperek, nekünk amúgy a dixit jött még be, bár az nem ez a kategória, viszont tök érdekes gyerekekkel játszani.
Ez a szinezgetős nálunk is nagy szám volt egy időben 🙂 Most már a fiúk a szavakat keresik a betűhalmazban, de majd nézek a kicsinek ilyet :)Köszi az ötletet!! Na megyek írni, ma új posztot akarok kirakni (ha az elemek is úgy akarják :D)
Hali, elöre jelzem nekem ugye csak 1 van, szóval tapasztalatlan vagyok a testvér kapcsolatokat, de két ötletet had jegyezzek meg:
Puszihoz: mi lenne ha a Kicsi és a Középsö kitalàlnànak egy új fajta köszönést, amit csak ketten csinàlnak, mondjuk dupla kezes pacsi, vagy valami. Hàtha ebbe a Középsö belemenne, ha mondjuk ö talàlhatja ki, de cserébe csinàlni is kell neki.
Versengéshez: lànyom iszonyú vesztes volt màr ovisnak is, nem bírja a kudarcot (anyja lànya 🙄), ezért egy idöre felfüggesztettem minden versenygös tàrsast és csak és kizàrólag kooperatív tàrast jàtszottunk. Ezer féle van màr ovisoknak is. Még online is lehet talàlni, amit csak nyomtatni kell és kivàgni. Azt lehetne a tesókkal jàtszani. A versenygös tàrsasokat meg jàtszàk csak a nagyok, vagy ti a nagyokkal, és azért veszítsenek ök is, akkor amikor a Kicsi làtja. Így nem alakul ki benne az, hogy a nagyok mindig minden a legjobbak.
Na nálunk pont ez van, van titkos kezfogasunk a puszi helyett…felnőttekkel gyerekekkel is. Ettől függetlenül van neha nyafogás m a nagy szeretne ha a kicsi többet puszilgatna meg olelgetne de persze a 18 hónapos azt csinál amihez kedve van 😂 én szerintem egy szülőnek mindent meg kell tennie hogy a gyerekei jóban legyenek és meg így is lehet h nem passzol a személyiségük. Nekem mindig azt mondtak otthon h a család az család tehát akar hogy utáljuk pillanatnyilag a másikat akkor is kutya kötelességünk ott lenni egymásnak. De változatlanul azt gondolom h az ember testvérei, szulei és gyerekei olyan gombokat tudnak benyomni ami hihetetlen indulatokat vált ki úgyhogy néha nagyon nehéz…
“Nekem mindig azt mondtak otthon h a család az család tehát akar hogy utáljuk pillanatnyilag a másikat akkor is kutya kötelességünk ott lenni egymásnak” igen, nekem is mindig ezt mondták. Nehéz ez, mert a Középső undok viselkedésében annyira magamat látom – és épp emiatt tudom (remélem), hogy ez el fog múlni nála is, és egy nap nagyon fogja bánni, hogy ilyen volt… csak akkor már késő lesz (?)
Ez egy tök jó ötlet :)) Meg is kérdezem az érintetteket, szerda van, úgyis egész nap egymás nyakában lógnak. Kooperatív társas… megnézem, mik vannak, ilyenről még csak nem is hallottam eddig. Amúgy nem az zavarja, ha más nyer, hanem ha őneki semmi sem sikerül. Azért gondoltam a memóriakártyát, mert az pont az ő korosztálya – de még úgy se megy neki igazán, ha csak én játszom vele kettesben, úgyhogy keresünk helyette mást.
Nagyon jó kooperációs tarsasok vannak. Nálunk abszolút favorit a Róka nyomon. Felnőttkent is élvezetes játék.
Megnéztem és még detektíves is, ez a Középsőnek biztos nagyon tetszene :)))
Rengeteg coop tàrsas van, a nagyoknak ajànlom a róka nyomont (Outfoxed), de ahhoz még segíteni kell a kicsinek mert deductívan kell benne gondolkodni, viszont a nagyoknak tetszeni fog.
Itt van még pàr:
https://homegrownfriends.com/home/best-cooperative-learning-games-to-buy/
Az elsö 3at ismerem, azzal 4-5 év között rengeteget jàtszottam a gyerekkel, de elöbb is lehet mert nagyon könnyüek, mondjuk van amihez ismerni kell 20ig a szàmokot, de azt közben úgyis felszedi az ember, és mivel együtt jatszotok és nem egymàs Ellen úgyis segítitek egymàst. Innen màr el tud indulni, hogy mik vannak még. Amazon van Fr-ben? Mert ott végtelen sok van fent.
Persze, van, óriási amazonozók vagyunk 😉 Bár pont most mondtam le a prime-ot, spórolási célzattal :/ Köszi a linket, megnézem este! Épp nagy pakolásban vagyok a Középső szobájában, és épp a társasokat szortíroztam szét kicsiknek-nagyoknak oszlopokba 🙂
Neeeeee valtsatok a freenel delta csomagra es abban benne van az amazon és a netflix is 😜
Mindig mikor írod Kornél milyen kis öntudatos az a mem jut eszembe ami az én második gyerekekre is igaz h remelem h a nevelés én eredményeképpen vállalatot fog vezetni és nem a börtönben a ganget 😝
Hát ezt én is szívből remélem… a Középsőnél ugyanígy :D:D