Szeptember 23., szombat.
-Anya, éhes vagyok!!!! – keltett a Kicsi szenvedő hangon reggel fél hétkor. Úgy tűnik, beállt erre: az elmúlt napokban, mióta velünk alszik, minden nap fél hétkor ébred és minden nap azzal indít, hogy ő éhes.
Kidörgöltem az álmot a szememből. A fél hetes kelés igazán baráti időpont – valljuk be, lehetne sokkal rosszabb is – de olyan jó lenne legalább hétvégén nyolcig aludni! Mindegy, majd talán ha nagyobb lesz… most inkább erőt vettem magamon, és kitrappoltunk, hogy ehessen, mert nélkülem ugye egy lépést se. Az apja már kint volt.
– Apa gye-e a konyhába! – parancsolta őt is oda, míg engem a kezemnél fogva húzott, aztán kiosztotta a feladatokat: apa csináljon kakaót, anya adjon kalácsot és falatonként etesse. Tuti, hogy egy nap még főnök lesz belőle.
“Harminchatodik rész – Tornázik az anya, tornázik a Nina” bejegyzéshez 45 hozzászólás