Július 28., péntek
A hazaút utáni reggelen pontban hét órakor egy irtózatos, Kicsi-féle ordításra ébredtem. Annyira hangos volt, hogy felhallatszott a földszintről az emeletre.
A baba hálistennek nyugodtan szuszogott mellettem, és nem ébredt fel rá… én viszont igen, és mivel tudni akartam, miért üvölt úgy, mint akit nyúznak, kiugrottam az ágyból és lerobogtam a konyhába, hogy megtudjam mi baja.
Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.
“Huszonnegyedik rész – A keresztelő” bejegyzéshez 53 hozzászólás