Május 13. vasárnap
Az én kis babókám ma este lesz egy hetes. Hihetetlen! Mintha nem is hét nap telt volna el a születése óta, hanem inkább egy örökkévalóság. Annyira hálás vagyok a lányomért… miközben tartom a karomban és csendesen simogatom az arcát, csak megköszönni tudom a sorsnak, hogy elküldte őt nekünk…
Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden adatot megtalálsz az Információ fül alatt.
A majoműzés megtette hatását?
Részben 😀 Ma reggel is kellett egy szeánsz 😛 De még mindig jobban jártam, mint a kolleganőm, akinek a fia a láthatatlan szösztől retteg, ami a fürdőkádban van, és amit már mindennel kimertek, de ő továbbra se mer bemenni a kádba 😀
A Nagy homlokával mi történt? Nagyon cukik a képen Ninával!
Tetoválás 😉 Voltak nekik még halloween-ról ilyen félelmetes sebhelyeik meg ilyesmi, hát kidekorálták vele magukat 😀 A Kicsi konkrétan egy vérben forgó szemgolyót kapott az alkarjára (szerencsére már lekopott azóta).
Jaaa😅 Nagyon élethű!
Atyaeg ez a tortasutes😊 es ebben az a rossz h mégcsak olyan isteni sem lett.
Mondjuk en könnyen lerendezek minden ilyet, soha semmit nem sütök, igy süti nélkül elvan mindenki, veszek egy vienettat aztan kesz.. A fagyi nálunk kb mindennapos, annyira szeretik, torta nélkül meg kb mindenki elvan uh meg van oldva😊
Kornelnal akkor semmi negativumot nem hozott Nina cumija? Es a pelus nelkuliseg is jol halad nala tovabbra is?
Hidd el, hogy én is lerendeztem volna seperc alatt, veszek egy tortát és kész, de egyszerűen nem lehetett leállítani. Szerintem tutira az van, amit Sanima mondott a múltkor, hogy bármit kitalál, csak ne a fiúkkal kelljen foglalkoznia 🙁 Az már tényleg csak a hab volt a tortánt (hogy stílusos legyek), hogy szegénynek még csak nem is sikerült most jól a dolog. Pedig általában finomak szoktak lenni, amiket készít. Mindegy, túléltük, csak jó lett volna, ha nem megy el megint négy óra sütögetéssel.
Képzeld el, hogy nem, egyáltalán nem akarja vissza a cumijait – viszont lelkesen tömködi a húga szájába 😀 Nagyon megkönnyebbültem, hogy nem kéri vissza magának.
A szobatisztulás is jól halad – időnként van egy kis visszalépés, meg ellenkezés, hogy nem észéééééé, de amúgy a kaki most már csak a wc-be megy, a pisi nagy része szintén (abszolút vissza tudja tartani). A jóidő kitörte óta hagyjuk félmeztelenül szaladgálni a kertben, mikor itthon van és így a pelus sincs rajta (lakásban azért de, meg a szoktatós bugyikat is ráadjuk, de azt valahogy nem érzi igazán “bugyinak”, inkább pelusnak és néha belecsorog :/ De amúgy már a bölcsiben is szól és kéri a bilit vagy meg a kiswc-re
Nálunk is ez volt a helyzet. A szoktatós bugyiba simán belecsorgott eleinte, a sima bugyiban meg érzi, hogy nincs “védőréteg”, ezért én pár alkalom után el is pakoltam a szoktatósakat.
Az enyém egy hét alatt lett nappalra tökéletesen szobatiszta, most éppen azon vagyunk, hogy éjszaka is menjen a dolog, de azért még elő-előfordul, hogy pisis lesz reggelre a pelus.
Addig nem akarom levenni róla éjjelre, amíg legalább egy hétig nem lesz folyamatosan üres reggel. Mondjuk pont a napokban vettem még jó pár vízhatlan lepedőt, hogy lassan kipróbáljuk teljesen pelus nélkül a dolgot. 🙂
Pont rátok gondoltam, mikor tegnap ráadtam a kisbugyit, és aztán este, mikor levettem és bedobtuk balesetmentesen a szennyesbe, hogy úgy tűnik, tényleg “csak”ennyi kellett. Napok alatt lett teljesen önjáró ebben a témában… nagyon durva. Megy, szól, hogy kell piszi, előveszi a kukiját/berohan a wc-be, felteszi a szűkítőt és már pisil is. Mondjuk nálunk sztem nagyon sokat dobott rajta a baba születése, és hogy látta, hogy ő pelusba csinál… az apja mindig elmondta neki, hogy te már naaagy fiú vagy, csak a babák pisilnek pelusba… te is baba vagy? Mire bőszen mondta hogy nem, és onnantól már le is akarta szedni magáról a pelust. Bár nem értek egyet teljesen férjem módszerével, de szerencsére jól sült el.
Mennyire aranyos ez a picilány, tényleg tündéri! Drukkolok, hogy megtartsa a jó alvókáját! Szuper, hogy a fiúk ilyen jól fogadják 🙂
Az én anyukám is ilyen, ha még nem ilyenebb, uh nagyon együttérzek veled… megváltoztatni meg ugye már nem lehet. Hogy halad a felépülésed?
Nem is merem leírni, hogy azóta hogy alszik, nehogy elromoljon 🙈🙈 Hát igen, az ember szülei olyanok, amilyenek…
Köszi, jól halad, bár most meg egy betegség kapott el minket :/
Annyira édesek vagytok hármasban. 🥰 A sok szörnyűség után annyira jó volt látni ezt a képet. Kornélt meg kell zabálni, nagyon átjön a fotón is, hogy mennyire szereti Ninát. A Nagy hogy áll a Babához?
Köszi 🥰 Képzeld, azt a hármas képet a Középső csinálta rólunk, nem is tudtam róla, hogy fotóz minket 🙂
Nagyon szereti ő is, sokat foglalkozik vele és bármikor rá lehet bízni. Néha kérni is szokta, hogy hagy vegye kézbe ő is, ne csak mi (attól azért tartok kicsit, de oda szoktam neki adni).
Nekem ez a fotó annyi mindent “mesél”. Tényleg jól esik ránézni. ❤️
A szülőkhöz meg annyit, hogy én pl. nagyon büszke vagyok Anyukámra. Nem bezzegelni akarok, csak elmondani, hogy azért van másmilyen is. Anyai nagymamám teljesen kisajátított minket az unokatesóimmal, állandóan megmondta, hogy mit csinál rosszul Anya meg a nagynéném, mindig ott toporgott, hogy majd ő jobban tudja. Sokat beszélgetünk erről unokahúgommal is, hogy mit okozott ez bennünk, hogy azt hallottunk, hogy az anyukánk nem jó anyuka. 🥺 Anya határozottabb volt, nem hagyta sokáig ezt, nekem szerencsém volt, de unokahúgom kapcsolata nem túl jó az anyukájával. Mióta a húgom terhes lett, Anya tudatosan készítette magát, hogy ne kövesse el ugyanazokat a hibákat, mert egyébként tiszta nagymamám kívül-belül. Ő nem szól bele semmibe, azt csinálja, amit a tesóm kér, és amikor kéri. Tudom, hogy nagy munka neki leküzdeni a hozott mintát, de már 1 éves lesz az unokája, úgyhogy talán elmondhatom, hogy sikerült neki. Szóval van pozitív példa is.
Egyáltalán nem bezzegelés. Szívből kívánom, hogy egyszer én is ilyen nagymama legyek: nem beleszólós, mindent jobban tudós, a másikat leiskolázós, gyerekei előtt mindennek elmondott. Remélem nem csak most gondolom majd így ❤️
Anyukám a példa rá, hogy lehet így is, még rossz minták ellenére is. Szerintem tutira jó nagymama leszel majd egyszer, anyukaként szerintem szuper vagy. 😊 Remélem, hogy én is jó anyuka leszek majd, ha eljön az ideje.
Hát szuperanyu nem vagyok sajnos, mert egyrészt túl lusta vagyok hozzá, másrészt meg túl önző is, mert időnként csak elkiabálom magam, hogy “csend legyen már, mert szétmegy a fejem” és az írásra is sok időt szánok ahelyett, hogy velük lennék (bár igyekszem akkor csinálni, mikor nincsenek velem). Nem álltatom magam, lehetnék sokkal jobb/türelmesebb stb is, dehát senki sem lehet tökéletes. Igyekszem a maximumot adni magamból – aztán majd felnőtt korukban ők is jól kibeszélnek a hátam mögött 😅😅
Szerintem biztosan jó anyuka leszel, aki ilyen türelmes, alapjáraton is kedves és ennyire készül rá, annak biztosan menni fog… meg hát a gyerek olyan, hogy elég sok mindenre “megtanítja” az ember lányát…
Irtó édesek a gyerekek!! Látszik, hogy jól csináljátok, amit csináltok 🩷
Tortaügy: pont egy hasonló témájú beszélgetésen vagyok túl a férjemmel. Mennyire tudjuk még megváltoztatni a szüleinket, és mennyi esélyünk van saját magunkban átírni a gyerekkorból hozott mintákat? Nem egyszerű… én a “nem adom fel” oldalt képviselem, a szülők kapcsán is 😉
A dokinő nagyon szimpi, örülök, hogy ő vizsgált meg titeket és komolyan vette a karfájdalmad! Nekem ez az “ezo” szövege is tetszik amúgy. Ez tényleg kettőtökkel történt ott és akkor. Azaz a férjeddel is persze és az egész családdal, de a történteket belülről rajtad kívül egyedül Nina érezhette 🩷
Remélem én is, hogy már sokkal jobban vagy!
Háát, hogy jól csináljuk-e, azt nem tudom, de igyekszünk, ez tény. Szerintem alapvetően szerencsénk van, hogy a fiúk ilyen szeretettel állnak hozzá – Nina meg ilyen kis békés, hogy eltűri a sok nyomorgatást 😀
Szerintem a szüleinket már semennyire nem tudjuk megváltoztatni. Egyszer olvastam (vagy a Terápia egyik részében láttam?), hogy bizonyos kor felett már rosszabb, ha az illető szembenéz bizonyos, a személyiségében mélyen gyökerező dolgokkal és nagyobb traumát okoz neki ez a szembenézés-szembesítés, adott esetben el sem tudja viselni ennek a súlyát, mintha meghagynák a rossz szokásaiban. Értsd: egy hetven éves embernek már hiába mondod meg, hogy ő mérgező személyiség, mert két variáció van: 1. elfogadja amit mondasz, akkor viszont közel hetven év elrontott életével kell szembenéznie, átértékelnie az ez alatt az idő alatt lévő emberi kapcsolatait, a vele történteket, stb és ezt a legtöbben nem bírják megtenni, vagy 2. ezt valahol az agya mélyén tudja is, ezért már eleve hárít és nem is kezd bele ebbe az egészbe.
Nagyon jófej ez a dokinő, csak nehéz hozzá időpontot lőni. De a babákhoz is olyan szimpin áll… mindig, mielőtt megvizsgálja a gyerekeket, engedélyt kér tőlük, és mindegy, hogy egy hetes vagy nyolc éves. És igen, bár elsőre hülyeségnek hangzik, de mikor belegondoltam, ugyanez jutott eszembe, hogy a szülsét igazából ő és én éltük át aktívan, a többiek csak asszsisztáltak benne. Logikus hát, hogy vele beszéljem meg, mert ő a világon az egyetlen olyan személy, aki rajtam kívül ugyanezt élte át.
Te hogy vagy? Mikorra írtak ki? Már nagyon közel lehet 🙂
Ebben tényleg van valami, amit írsz. Valószínűleg idősebb korban már óriási sokkot jelent(ene) elfogadni, ha valamit évtizedeken át máshogy kellett volna csinálni. Apróbb dolgokban azért talán lehet némi változást elérni.
Köszi, megvagyok, szuszogó bálna üzemmódban 🙂
Még mindig költözés előtt🙈🙈🙈
Augusztus 13-ra vagyok kiírva. Ez a negyedik a legnehezebb terhesség, itt fáj, ott fáj, stb, de nagyon drukkolok, hogy kihúzzam a végéig és át is költözzünk 🙂 Anyukám sokat segít szerencsére (férj mellett). Szóval elég sűrű, de egyelőre megvagyok 🙂
Nina alvókájához nagyon-nagyon drukkolok! Úgy nevettem, amikor írtad,hogy inkabb le se írod 😀 teljesen átérzem, ez akkora jackpot… nagyon kíváncsi leszek, mi hogy járunk majd negyedjére, eddig egész jól megúsztuk (3-ból eggyel volt csak brutális az éjszakázás).
Augusztus 13??? Kornél szülinapja!! 😀 😀 Drukkolok nagyon, hogy kitartson addig négyeske 😉 Azt lehet tudni, hogy lány v fiú? Vagy babonából inkább nem mondod el?
És ugye, hogy a negyedik a legnehezebb? Engem is az viselt meg a legjobban – vagy mindig csak azt érezzük a legnehezebbnek, amiben épp benne vagyunk 😛
Drukkolok a költözéshez is!! Hogy álltok, kész lesz szerinted addigra? Volt egy barátnőm, aki költözés után nyolc nappal szült, addig “visszatartotta”. Szerintem ez simán mentális dolog is.
Úú, az alvás… remélem nem most kiabálom el, de még mindig nagyon jól, sőt, HIHETETLENÜL jól alszik. Minden este úgy fekszünk le, hogy na, elromlik-e ma éjszaka? Eddig szerencsére még nem romlott el 🙂
Nahát 🙂 Júliusra emlékeztem Kornélnál 🙂 A harmadik gyerekemmel (aki most lesz 3 júliusban) voltam terhes amikor a Kornélos terhesnaplódat olvastam.
3 lány után fiú érkezik most 🙂
Pont fordítva hozzátok képest! Tök izgi 😉
A ház sztem sose lesz kész 😀 Viszont júli első hetében költözünk jelen állás szerint. Addigra kész lesznek az ágyak is.
És vitán felül ez a legnehezebb terhességem 😉 Csupa eddig ismeretlen tünetem van, pl. szeméremcsont-fájdalom. Brrr!
De szuper!! Tudom, már múltkor is írtad, hogy van mindenetek, de ha esetleg kellenek kisfiúruhák a babának, csak szólj, nekem rengeteg van és már tutira nem fogjuk használni őket 🙂
Ebben igazad van, a ház sosincs teljesen kész, de ha már lakható, az jó 🙂 És nekem is volt szeméremcsont-fájdalom, sőt, szerintem visszér is, csak azt nem láttam a hasamtól 😀
Visszér is pipa…😖😫😓 intim területen eddig megúsztam. Hát, nem hiányzott, maradjunk annyiban 🙂
Köszönöm a kedves felajánlast 🩷 Van már mindenünk 🙂 Nagyon el lesz kényeztetve ez a kislegény 😆
Atyavilág! Ettől a torta drámától csak másodkézből olvasva is 600 lett a vérnyomásom.
Egy szent vagy tényleg, hogy képes vagy megállni, hogy nem szólsz semmit. 😀
😀 Szent nem vagyok, csak rájöttem már, hogy ha szólsz bármi miatt, csak rosszabb lesz… mindennek úgy kell lennie, ahogy ő kigondolta, és akkor nincs semmi gond 🙂