MEGSZÜLETETT NINABABA! És szerencsénk van, hogy mindketten életben vagyunk

Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy eddig nem jelentkeztem, de végül semmi sem úgy alakult, ahogy terveztük… a cím nem drámai túlzás, tényleg szerencsénk van, hogy túléltük ezt a kalandot és egyikünk se halt bele.

Lesz rendes szüléstörténet, de elöljáróban annyit, hogy miután május hetedikén, 18:11-kor természetes úton megszületett a mi kis Karinánk, nagyjából 10 másodpercre rá, hogy rámtették, iszonyatos fájdalmat éreztem a szegycsontom alatt, a bordáim között a hasam tetején. Annyira, hogy a gyereket se bírtam tartani…. csak sikítottam a fájdalomtól.

Senkinek fogalma sem volt, hogy mi a baj, először rám is szólt a csecsemős nővér, hogy ne üvöltsek már, de annyira brutális volt, hogy nem bírtam nem visítani. Először arra gyanakodtak, hogy a placenta lehet, ami nagyon fönt tapadt, úgyhogy az orvos nekiállt kiszedni – darabokban jött. Aztán rájöttek, hogy nem az lehet a baj – de addigra nekem már kezem-lábam remegett, vacogtak a fogaim és nagyon fáztam. Gyanították, hogy vérzésem lehet, de nem tudták, hol, úgyhogy leküldtek CT-re. Továbbra is remegtem, mint a kocsonya, nagyon rosszul voltam…

10 perc alatt kiderült, hogy belső vérzésem van a gyomromban – a doki az előbb azt mondta, hogy több mint egy liter vér volt bent – ezért előkészítettek műtétre, hogy megnézzék, hol vérzek. Pár percre megkaphattam a babát, de nem bírtam az arcát megnézni, mert annyira kivoltam, csak simogattam… aztán már vittek is a műtőbe.

A doki próbálta megmenteni a méhemet – mert az repedt meg – de többszöri varrás után sem állt el a vérzés, úgyhogy végül kivette…

A műtét két órás volt, ami alatt négy egység vért kaptam a nővér szerint, vagyis 1,2 litert… mikor felébredtem éjfélkor az őrzőben, csak azt tudtam, hogy nagyon fáj a torkom (intubáltak) és meg akarok halni a fájdalomtól meg a szomjúságtól. Szerencsére negyed óra múlva beengedték a férjet, aki addig a babával volt. Fél egy körül felvittek az intenzív osztályra, ahol 24 órás megfigyelés alatt tartanak… az éjszaka borzalmas volt, olyan hajnali 5-6 közöttre lettem picit jobban, és azóta folyamatosan javulok.

Egy igazi kis hajasbaba 🙂

Óriási szerencsénk volt, hogy túléltük az egészet, mert a ma reggeli viziten elmondták, hogy a méhem valószínűleg már korábban megrepedt, mert a magzatvízben vér volt, nem is kevés, Nina is nyelt belőle egy jó adagot szegény… és hatalmas szerencse, hogy nagyon gyorsan született meg, mert ha tovább tart a dolog, akkor mindketten ottmaradhattunk volna.

Hálát adok az égnek, hogy erre nem került sor… nektek pedig nagyon köszönöm a sok drukkot, imát – biztos vagyok benne, hogy ezek is segítettek, hogy a történetünk ne érjen rossz véget.

Amint lesz erőm, írok még 🙂

Shadow

Shadow

Szerző: Shadow

Az oldal fenntartója és egyben szerkesztője, írója.

121 thoughts on "MEGSZÜLETETT NINABABA! És szerencsénk van, hogy mindketten életben vagyunk"

Vélemény, hozzászólás?