Előrehoztuk a szentestét egy nappal, és nem bántuk meg!

21. hét – folytatás

Dec 23. péntek. A genetikai UH napja. Hihetetlen, hogy már itt tartunk… alig két nap, és a 22. hetet kezdem. A baba szerencsére megvan, köszöni szépen. Időnként mocorog kicsit, de csak olyan diszkréten, épp csak hogy mutassa, hogy ő is itt van azért, aztán megint csend van és nyugalom 🙂 

Ma van az első szabadnapom is – ennek örömére K. 6:44-kor ébresztett. Olyan cuki volt! Úgy döntött, mindkettőnkre szüksége van a reggeli rituáléjához: az apja kezét balról, az enyémet jobbról fogta meg, és ketten kellett hogy kísérjük a kanapéra, aztán meg a bilire is. 

Bár normális időben feküdtünk le, mégis baromi álmosnak éreztem magam…

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.

A bölcsisek nem bírják a Kicsi “terrible two” korszakát, megoldás: vegyem ki és tartsam otthon

21. hét 

Dec 18. vasárnap. Folytatódott a tegnapi “mintha a falnak beszélnék” viselkedés a gyerekek részéről. Nem tudom, mit kéne máshogy csinálnom… de rendkívül idegesít, hogy egész nap tépem a számat, és semmi hatása. A nap végére persze elfogy az ember türelme, és amikor ötödszörre szólok rájuk a vacsoránál, hogy ne rugdossák egymást az asztal alatt és dumálás helyett inkább egyenek, akkor tűzokádó sárkánnyá változok, és ez utóbbit már ordítva közlöm velük. Nem szeretek kiabálni, de érdekes, olyankor rögtön meghallják, amit mondok. 

Emlékszem, gyerekkoromban nekünk is megvolt ez a zseniális képességünk a tesóimmal, meg a környezetünkben lévő gyerekeknek is, hogy a felnőttek végtelen prézsmitálására nem reagáltunk. Valahogy úgy voltam vele, hogy amíg csak mondja, addig nyugodtan csinálhatom, majd ha tényleg elunja, úgyis rámkiabál, és…

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.

Nekünk már nem három, hanem négy palacsinta kell, hogy a baba is kaphasson belőle!

20. hét 

December 11., vasárnap reggel nyolc. Félidő. Furcsa belegondolni, hogy már itt tartunk – bár őszintén szólva én a 20. hetet sosem tartottam akkora mérföldkőnek.

Annál inkább a 25.-et – onnantól van ugyebár esélye a babának életben maradni, ha bármi rossz történne – vagyis a huszadiknál mindig csak arra gondolok, hogy még 4-5 hét, és “biztonságban” vagyunk. Tudom, hogy ez nem teljesen így van, de egyszerűen szükségem van az ilyen mentális kapaszkodókra. Valami megmagyarázhatatlan, irracionális félelem van rajtam ugyanis, hogy nem fogom tudni végigvinni ezt a terhességet…. igyekszem pozitív gondolatokkal elhessegetni ezt a gondolatot,

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.