20. hét
December 11., vasárnap reggel nyolc. Félidő. Furcsa belegondolni, hogy már itt tartunk – bár őszintén szólva én a 20. hetet sosem tartottam akkora mérföldkőnek.
Annál inkább a 25.-et – onnantól van ugyebár esélye a babának életben maradni, ha bármi rossz történne – vagyis a huszadiknál mindig csak arra gondolok, hogy még 4-5 hét, és “biztonságban” vagyunk. Tudom, hogy ez nem teljesen így van, de egyszerűen szükségem van az ilyen mentális kapaszkodókra. Valami megmagyarázhatatlan, irracionális félelem van rajtam ugyanis, hogy nem fogom tudni végigvinni ezt a terhességet…. igyekszem pozitív gondolatokkal elhessegetni ezt a gondolatot,