14. hét
Vasárnap délelőtt átcigöltük a fiúk ágyait a Nagy új szobájába és nekiálltam kipakolni a beépített szekrényt is, hogy a cuccaikat áthordva végre az utolsó szobát (a Középső leendő szobáját) is kifesthessük…. kb. délelőtt tízre azonban a derekam bemondta az unalmast. Hasogatott és a hasam alja is megfájdult, vagyis a baba egyértelműen jelezte, hogy ezt most nem kéne.
Le is dőltem kicsit, a terhespárnát mint valami gonosz elleni amulettet a lábaim közé szorítva – dehát mind tudjuk, hogy az egyébként jól működő család az ilyen pillanatokban hirtelen leáll, és mindenhez az én személyes jelenlétem kellene… főleg a Kicsinek. Szerencsére jött az ebéd és le lehetett fektetni őt, hogy legyen egy kis nyugalmam.
Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.