
8. hét
Szept. 19 hétfő. Még mindig nagyon gyötör a hányinger. A férjem gyömbéres-citromos italt hozott nekem, azzal kúrálom magam több-kevesebb sikerrel. Még jó, hogy itthonról dolgozhatok (hála legyen a távmunkáért!) úgyhogy hálóingben leffegve töltöm a délelőttöt, fél szemmel az angol királynő temetését is követve.
Ahogy nézem a menetet és azt, ahogy a királyi család tagjai bevonulnak a gyerekeitől a dédunokákig, elkap a sírhatnék – ezek az érzelemhullámok elég váratlanok. Mondjuk az is igaz, hogy a saját nagymamám temetése is még nagyon közeli, lehet ezért is reagálok így.
Délután a Nagynak lovaglása volt, de hál’istennek a férjem vitte, így nem kellett az istállószagban öklendeznem… a Kicsi egyébként,